Daily Archives: 2022.05.29.

Válasz: Azok házasodhatnak, akik megkeresztelkedtek, szabad állapotúak, megfelelő életkorúak és illőn előkészültek.

Válasz: A házasság lényeges tulajdonságai: az egység, a felbonthatatlanság és a nyitottság az élet továbbadására.

Hivatkozás: Ter 2,23: Az ember ekkor azt mondta:
»Ez végre csont az én csontomból,
és hús az én húsomból!
Legyen a neve feleség,
mert a férfiből vétetett!«

Mk 10,6: A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ef 5,31: »Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek« 1Kor 7,10: Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 1Kor 7,39: Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Mt 5,31: Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. Mt 5,32: Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Mt 19,4: Ő ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’?És így szólt: Mk 10,11: Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. Lk 16,18: Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör. Tob 6,16: Az angyal így felelt neki: »Nem emlékszel apád utasítására, hogy megparancsolta neked: apád nemzetségéből végy feleséget? De most hallgass rám testvér, vedd feleségül és a démon ne aggasszon téged. Tudom, hogy ezen az éjszakán feleségül kapod őt. Mal 2,16: Aki gyűlöletesen eltaszítja – mondja az Úr, Izrael Istene – annak gonoszság borítja majd ruháját – mondja a Seregek Ura. – Vigyázzatok magatokra, és ne legyetek hűtlenek egymáshoz!

Gondolatok: Már az ókori pogány jogász, Modestius így fogalmaz: „A házasság a férfi és nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti közösség” (D 23, 2,1). A házasság egysége azt jelenti, hogy egy férfinak csak egy felesége és egy nőnek csak egy férje lehet. Új házasságot csak akkor lehet kötni, ha a házastárs elhunyt, vagy ha a házasságtörés révén felbomlott köteléket a püspök bírói ítélettel felbontja. A monogámia természeti törvény. Erre utal, hogy a legtöbb pogány nép is ilyen törvényeket követ. Igaz, Krisztus előtt nem volt tilos a zsidóknál a többnejűség (Ter 4,19; Mtörv 21,15), de ennek oka az ószövetségi kinyilatkoztatás alacsonyabb foka (Aug. Faust. XX II. 47). A természet rovására tett isteni engedmény oka a messiási nemzet gyors szaporítása volt, melyhez képest alárendelődött a természeti törveny (Aug. Nupt. C. I.13,14). Ám Krisztus visszaadta a házasság eredeti méltóságát, így tilos és érvénytelen a házastárs életében (a házasságtörés vagy ezzel egyenlő jelentőségű bűnök megállapítása nélkül) megkötni kísérelt második házasság. A hitves halálát követő házasságot nem tiltotta az Egyház, s bár kevésbé becsülte, elvi nehézséget sosem támasztott. Még szentek között is előfordult. Azonban az Ortodox Egyház sem értékeli ugyanannyira a második vagy további házasságot (Athen. Legat. 33; Bas. Ep. 188, 4,50).

A „hacsak nem paráznaság (πορνεία) miatt” közbevetés azt jelenti, hogy ha az egyik fél házasságot tör, akkor ez jogalapot ad a másik félnek a házasság felbontásának kezdeményezésére.

Válasz: A házasság szentségét a pap áldással szolgáltatja kis férfi és a nő beleegyezésével.

Hivatkozás: Apcsel 18,2: Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. 1 Kor 5,1: Az a hír járja felőletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a nemzetek közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él. 1Kor 7,8: A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 1Kor 7,10: Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 1Kor 7,12: A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el;

Gondolatok: Jézus és az apostolok a házasság körül semmi újat nem rendeltek el, és a házasságot minden népnél a házassági beleegyezés hozta létre. Jézus csak szentségi rangra emelte, amit mind az ószövetség, mind más népek gyakoroltak. Igaz, hogy az Egyház kötelezi híveit, hogy házasságukat a pap áldásával kössék, amint azt az atyák is sűrűn hangoztatták, de tkp. csak az Egyház emeli papot a szentség kiszolgáltatójává. Az újonnan kereszténnyé lett hívek keresztelés előtti házasságát az Egyház érvényesnek és a keresztelkedés után szentséginek ismerte el. A házasság csak akkor érvényes, ha mindketten szabad elhatározással házasodnak. A Szentírás sem tud újszövetségi esküvőről. Ennek oka, hogy a megkereszteltek már vagy házasok voltak, és ezt az Egyház elfogadta. Az Egyház azonban ma már jogi közbevetés által és évezredes gyakorlat alapján papi áldással szolgáltatja ki a házasság szentségét.

Válasz: A házasság egy férfi és egy nő életszövetsége és szeretetközössége, melyet Krisztus Urunk szentségi rangra emelt.

Hivatkozás: Ter 2,18: Azt mondta továbbá az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!« Ter 2,21: Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Mt 5,31: Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. Ef 5,25: Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte,

Gondolatok: A házasság a római jog szerinti meghatározása: egy férfi és egy nő állandó, törvényes és nemi jellegű életközössége. Krisztus a keresztények között a házasságot szentségi rangra emelte. Ebben áll a krisztusi alapítás, és nem úgy értendő, mintha Jézus előtt nem létezett volna házasság. Létezett, de nem volt szentség. A házasságot ui. Isten akarta, de Jézus nemcsak visszaadja a házasság eredeti arculatát, hanem új kegyelemközlő tartalommal is feltölti. Az atyák kifejezetten ilyen értelemben említik: Szt. Ignác a jegyesek lelkére köti, hogy házasságukat az Egyház törvényei szerint kössék (Polyc. 5,2). Tertullián dicséri „a házasságot, amelyet létrehozott az Egyház, megerősít az áldozat, megpecsétel az áldás, kihirdetnek az angyalok és jóváhagy a mennyei Atya” (Ux. II.9). Alexandriai Szt. Cirill: „Krisztus elment a kánai menyegzőre, hogy megszentelje az ember származásának, a nemzésnek testi kútfejét is. Aki ui. azért jött, hogy magát az emberi természetet megújítsa, annak illet nem csak a már megszülötteket megáldani, de a még születendőknek is előlegezni a kegyelmet, és megszentelni eredetünket” (inJn. 2.73,223).

Válasz: Az egyházi rend érvényes felvételét a nős vagy nőtlen állapot nem befolyásolja. Ugyanakkor a szent rendek vonatkozásában az egyház bizonyos korlátozásokat vezethet be mind a nősülés és nőtlenség, mind a házasélet gyakorlásának vonatkozásában.

Hivatkozás: Tit 1,5-6: Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy a hiányzó dolgokat elvégezd, és városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked: feddhetetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek.

Gondolatok: Szt. Pál feltételül szabta, hogy az egyházi rend viselője: „egyszer nősült férfi legyen.” Ez azt jelenti, hogy a szent rendekből ki voltak zárva a többször nősültek, s aki vállalta a papságot, az többnyire (főleg az a II. századtól) elhagyta a házassági köteléket (vö. 1Kor 7,7; 32-34), sőt később külön is költözött a feleségétől. Az Ortodox Egyház ezt a kérdést a II. Trulloszi Zsinaton rendezte; de a nyugati egyház is, noha ragaszkodik az áldozópapok cölibátusához, ismer ez esetben kivételt. Pl. XII. Piusz is szentelt fel olyan nős evangélikus lelkészeket, akik katolikus hitre tértek. Róma a görög papok házaséletével szemben is toleranciát gyakorolt, sőt az 1092-es a szabolcsi nemzeti zsinat az egyszer és törvényesen (tehát a szentelés előtt) nősült papoknak „a szeretet köteléke és a Szent Lélek egysége miatt” megengedte, hogy a feleségükkel maradjanak. – Az Ortodox Egyház szem előtt tartja a reális élethelyzetet, hogy ti. a nem szerzetesi (tehát közösségben megélt) cölibátus olyan elmagányosodást, és olyan szilaj kísértéseket okozhat, ami súlyos botrányokhoz vezethet. Emellett felhasználja a nős papság példaadó családi életét, amely korunkban szintén nem elhanyagolható. Ezért amíg a püspöknek a teljes önmegtartóztatást (nem feltétlenül nőtlenséget, hanem a házasságból fakadó jog -ius ad corpum- teljes tilalmát) írja elő; a papoknak pedig megkötéseket állít fel a házasélet vonatkozásában.

Válasz: Az egyházi rendet kizárólag megkeresztelt és megbérmált férfiak vehetik fel.

Hivatkozás: Mt 10,3: Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, Lk 22,10: Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, Jn 4,7: Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« 1Tim 3,2: Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 1Tim 3,12: A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. Tit 1,6: feddhetetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek. Apcsel 6,9: Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. 1Tim 2,12: Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. 1Kor 14,33: Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Miként a szentek összes egyházában,

Gondolatok: Ez az egyetlen szentség, melyben isteni rendelés alapján csak férfiak részesíthetők. Az Egyház hagyománya sem ismer női papokat. Ha voltak is egészen ritka visszaélések, az atyák és a zsinatok mindig erélyesen állást foglaltak ellenük (Epiph. Hær. 79,3; Conc. Laod. c. 44).  Ez azonban nem kirekesztés, hisz a papság nem rang, hanem szolgálat. A papon keresztül ui. Krisztus cselekszik, ő pedig férfiként testesült meg, és ha személyében egy nő cselekvését sokan el is tudnák fogadni, abban korunk nemi összevisszaságának káros tudatformáló hatását ismerhetjük fel. Hiszen zavaró, ízléstelen és végkövetkeztetéseiben káromló és erkölcstelen Jézusnak női személyiségen keresztül való megjelenítése. Maga az Úr volt az, aki apostolai közé csak férfiakat választott, és apostolai is csak férfiakat emeltek a rendekbe, márpedig amit az Úr és apostolai tettek, az állandó szabályul szolgál az Egyháznak. Jézus nem megalkuvásból döntött így, engedve kora szokásainak, hisz a nőkkel való érintkezés módja teljesen különbözött kortársaiétól, és félretolta azokat a megkülönböztetéseket, melyek a nőket a férfiaktól elválasztották. Az apostolok a görögöknél még kevésbé voltak ennek figyelembevételére kényszerítve, mivel a görögök ezeket a különbségtételeket nem ismerték.