Válasz: A Szentírásba azok a könyvek tartoznak, melyeket az Ortodox Egyház Istentől sugalmazottnak ismer el.
Hivatkozás: 1 Tim 3,15: Hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja.
Gondolatok:
A Biblia nem tanítja, hogy mely könyvek tartoznak bele, ezért a hagyományra hagyatkozunk, s ez alatt az atyák egyetértő véleményét, az istentiszteleti gyakorlatot, ill. az ortodox részegyházak konszenzusát értjük. Ezért írja Augusztinusz: „Nem tudnék hinni az Evangéliumnak sem, ha az Egyház tekintélye nem késztetne rá” (DCh II. 8,12). – Az Ortodox Egyház 77 (80) szentírási könyvet ismer el sugalmazottnak; ezek gyűjteményét (kánon) nevezi Bibliának. A kánon kifejezést először Szt. Atanáz alkalmazta. A kánon azon könyvek gyűjteménye, amelyek „részei az üdvtörténetet folytató Egyház isteni eredetű alkotmányos alapjának” (Farkasf.:Bev. ÚSZ). Az ószövetség a zsidóságtól ment át az Egyház tulajdonába. Ám az Újszövetség, mint zárt gyűjtemény hirtelen jelenik meg Szt. Iréneusznál és Tertulliánnál. (Ez érthetetlen lenne, ha nem lettek volna már rég írásba foglalva.) A 27 újszövetségi könyv tehát az apostoli eredet alapján tudatosan válogatott gyűjteményt. A reformáció felekezetei 11 ószövetségi könyvet nem ismernek el. Ők ui. az I. század végén, a zsidók jamnei zsinatán kialakult ún. palesztinai kánont veszik alapul, mely csak a héber nyelven megmaradt iratokat őrzi, míg az Ortodox Egyház az alexandriai zsidó szórvány által jóval korábban (Kr.e. 250) összegyűjtött és görögre fordított, ún. „Hetvenes fordítást” tekinti a teljes gyűjteményének, hiszen a Krisztus utáni zsidóság döntvényei az Egyházat már nem kötelezik. Sokkal inkább figyelt a könyvek tanítására, a mögöttük álló tekintélyre, az általános elfogadottságra és az Egyház emberemlékezetet meghaladó liturgikus gyakorlatára.