E könyvet a teljességre való törekvés jellemzi. Szerzője számára nincs szakadék teológia és lelkiség, dogma és személyes tapasztalat, hit és imádság között. Hilarion metropolita mélységesen egyetért a szentatyák azon kijelentésével, hogy a „teológus az, aki őszintén imádkozik”. Nem pusztán az érdekli, hogy absztrakt, skolasztikus stílusban kifejtse, miben hisznek az ortodox keresztények, hanem az, hogy bemutassa az ortodox hittanítást annak személyes, praktikus és dinamikus voltában úgy, mint életformát.