Válasz: A szentségek az Egyház áldása által hatnak, vagyis ha megfelelő módon, feltétellel és szándékkal végzik őket.
Hivatkozás: Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Apcsel 2,38: Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. Apcsel 8,17: Ekkor rájuk tették kezüket, és azok elnyerték a Szentlelket. Apcsel 19,2: Ezeknek azt mondta: »Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.« 2Tim 1,6: Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van. Jn 6,52: Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«
Gondolatok: A szentség kegyelmi hatását tekintve közömbös, hogy a kiszolgáltató hite és bűnössége. Egyébként állandó lenne a bizonytalanság a szentségek létrejöttét illetően. Ágoston megfogalmazásában: „A keresztség nem a felvevőnek vagy a kiszolgáltatónak érdemén múlik, hanem a maga szentségén és igazságán, arra való tekintettel, aki rendelte” (C. Cresc. IV. 16,19). Elvileg a pap hitetlensége is független a szentségek érvényességétől, de a gyakorlatban mégsem teljesen. A teljesen hitetlen kiszolgáltató ui. tudna az Egyház szándékai szerint cselekedni, de vajon akar-e? Ez nem mond ellent az eredeti állításunknak, mint ahogyan Ágoston sem: „Honnan van a víznek az az ereje, hogy a testet éri és a lelket tisztítja, ha nem a szó erejéből. Nem mert mondjuk, hanem mert hiszszük” (inJn. 80,30). Itt azt fejezi ki, hogy a (hit kiváltotta) szándék nélkül a szavak kiejtése elégtelen. Ez az idézet nem a dologi teljesítményt utasítja, el, hanem a nyers teológiai materializmust, melyet egyébként az Üdvözítő is elítélt. Itt sem maradunk bizonytalanságban. Nem kell firtatni, hogy a szentség kiszolgáltatja hisz-e vagy sem, ui. maga a szertartás biztosítja az érvényességet. Aki ui. komolyan és szabályszerűen alkalmazza az előírt rítust, arról feltételezhető, hogy törekedett azt tenni, amit az Egyház tesz.