Válasz: A gyónás az a szentség, melyben bűneink megvallása után a gyóntató pap feloldozása által elnyerjük Istentől bűneinek bocsánatát.
Hivatkozás: Jn 20,21: Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Jak 5,16: Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése. Iz 1,16: Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, 1Jn 1,8: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság.
Gondolatok: E szentségben a bűneit megvalló és megbánó bűnösnek a pap Isten nevében megbocsát. Természetesen Isten bocsátja meg ekkor is a vétkeket, de felszentelt szolgáján keresztül. Krisztus ui. papjának szájával mondja ki a feloldozást, vagy ha a gyónó nem tart bűnbánatot, a pap Krisztus hatalmával tartja meg bűneit. A gyóntatás ilyen értelemben bírói tevékenység. Így az önmagát vádoló gyónót nem csak ártatlannak jelenti ki, hanem valóban azzá is teszi. „Az Üdvözítő szavai: ’oldani, kötni, feloldani, megtartani’ nem egyszerű kijelentést, hanem gyakorlati hatékonyságot tartalmaznak” (Schütz. Dogm. II. 107.§ 1). A papok onnan eredeztetik bűnbocsátó hatalmukat, hogy az apostoli folytonosság révén megvan az apostoli jogkörük a keresztény nép javára. A közvetlen Istennek tett vallomás is szükséges ugyan, de a más ember előtti feltárulkozás, a szégyenérzet leküzdése és az Istenért vállalt önmegalázódás összehasonlíthatatlanul magasabb természetfölötti értékkel bír. Alexandriai Szt. Kelemen kimutatja, hogy míg a keresztség bűnbocsátó hatása ingyenes, addig a gyónás erőfeszítést igényel: „A második megbocsátás ára nem olyan egyszerű, és nem jár szégyenkezés nélkül (Strom 2,13). Szt. Ciprián: „Gyónja meg mindenki a bűnét, mikor még e világban él, mikor gyónásának még van helye, mikor elégtétele és a papok által adott feloldozás még kedves Isten előtt” (Laps. 29). Szt. Atanáz hatását a keresztséggel helyezi egy sorba (Fr. ctr. Iov.). Aranyszájú Szt. János és Ágoston ugyanígy (Sac. III,5; Adult. con. I,16). A gyónás a keresztség bűnbocsátó kegyelmének felszítása. Ezért nevezik az atyák „második keresztségnek.”