Akathisztosz: (gör. nem ülve végzett) a bizánci szertartás sajátos imádság-füzére. 13 Kondákionból és 12 ikoszból áll. A görög ABC betűinek megfelelően minden ikosz és Kondákion más-más betűvel kezdődik. A végén az első ikoszt és Kondákionot megismétlik, utána záróima is következhet.…

Akrosztichon: a bizánci egyházi költészet egyik sajátossága. Ha a kánon-Tropárionok szövegének első betűit egymásután összeolvassuk, értelmes mondatot nyerünk. Legtöbbször ebből tudjuk meg, hogy az adott kánonnak ki a szerzője.

Alapkép: az ikonosztázion legalsó sorában levő legnagyobb méretű ikonok. A képek témája meghatározott. Északról délre haladva: Szent Miklós, Istenszülő, Megváltó, és végül a templom védőszentjének vagy címünnepének képe. Általában 4 alapkép a szokásos, de előfordul ritkán két Krisztus és Mária,…

Áldás: a szertartásoknak az a mozzanata, amellyel a szertartást végző pap a jelenlevők felé fordulva az Úr vagy a Szentírás más szavaival jót kívánva Isten kegyelmét esdi rájuk. Ilyen áldást csak pap vagy püspök adhat. A pap jobb kezével adja,…

Áldozás: a Szent Liturgiának az a része, amelyben a pap az átlényegített Kenyeret és Bort magához veszi, és utána az arra felkészült híveket is részesíti belőle. Az áldozás tehát Krisztus Szent Titkaiban való részesedés. A pap külön-külön részesül mindkét színből,…