Áldozási vers: (kinonikon, pricsaszten) leginkább zsoltárokból vett vers, a végén allelujával. A pap és a hívek áldozása alatt éneklik. Szövege a hét egyes napjain állandó, ünnepeken és ünnepkörökben pedig változó. Szövege az ünnep gondolatát is kifejezi, az áldozásra is vonatkozik.

Aliturgikus nap: az egyházi év folyamán mindazok a napok, melyeken még az Előre Megszentelt Adományok Liturgiáját sem végzik. Ilyenek: a vajhagyó hét szerdája és péntekje, a nagyböjt hétköznapjai szerda, péntek, szombat és vasárnap kivételével, nagypéntek és nagyszombat. Ezeken kívül Karácsony…

Alliluja: héber eredetű szó, jelentése: „Dicsérjétek az Urat!” Liturgikus értelemben az az ének, amelyet az Apostol és Evangélium olvasása között énekelnek a tömjénezés alatt. Zsoltárversekből és az Alliluja ismétléséből áll. Böjti hétköznapok utrenyéiben az: Isten az Úr helyett is Alleluját…

Alliluja-vers: az Apostol és az Evangélium felolvasása között énekelt zsoltárvers és háromszoros Alliluja éneklésének neve. A zsoltárvers gondolataiban a következő evangéliumi szakaszhoz kapcsolódik. Végzési rendje: Alliluja (3-szor), zsoltárvers, Alliluja (3-szor), újabb zsoltárvers, Alliluja (3-szor).

Ambon: a királyi ajtóval szemben levő, a szoleával egymagasságú félkör alakú lépcső. Ezen a helyen énekli a diakónus az ekténiákat, itt történik az evangélium olvasása és a szentbeszéd is.