Válasz: A bűnbánat azt jelenti, hogy őszintén sajnáljuk, hogy Istent megbántottuk. Az erős fogadás komoly elhatározás, hogy a jóra törekszünk és a bűnt elkerüljük.
Hivatkozás: Mt 12,41: A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás. Lk 13,3: Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.
Gondolatok: Ami a bűnbánatot illeti: A bűnbánat nem feltétlenül jelent érzelmekben is jelentkező bánatot. Csupán az a fontos, hogy a gyónó bánja meg tettét, ami azt jelenti, hogy azt kell akarnia, hogy bárcsak ne követte volna el a bűnt. Ezért a bűnbánathoz szorosan kapcsolódik az erős fogadás, ami azt jelenti, hogy a gyónó megígéri, hogy ha még egyszer a bűn előtt fog állni, akkor minden erejével küzdeni fog a bűn ellen, és az ellen, amiről tudja, hogy a bűnhöz vezet (bűnalkalom). Erős fogadás, vagyis a bűn elkerülésének szent elhatározása nélkül nem beszélhetünk igazi bűnbánatról, még kevésbé megtérésről (metanoia). Ha tehát valaki tudja, hogy újra fog vétkezni, annak a gyónása akkor is érvénytelen, ha minden más feltételnek tökéletesen eleget tesz. Nem így annak esetében, aki csak tart attól, hogy gyengeségében újra el fog esni. Mert míg az előbbi gyónó nem akar szakítani a bűnnel, hanem cinikusan vissza akar élni az isteni irgalommal, addig az utóbbi nem akar vétkezni, csupán ismeri gyarlóságát és fél a bűntől. Ez az üdvös bizalmatlanság önmagával szemben pedig éppen segíteni fogja a bűnre vezető alkalom elkerülésében. Nem az az igazi baj tehát, ha valaki olykor elbukik, hanem az, ha nem is küzd a bukás ellen. Aki azonban küzd, annak bukásaira is másképp tekint az Isten, mint aki meg sem kísérli az ellenállást a kísértéssel szemben. A bűnbánat nem feltétlenül jelent érzelmekben jelentkező bánatot. Fontos, hogy a gyónó azt gondolja, ha hogy még egyszer a bűn előtt állna, akkor ellene akarna dönteni. Ebből következik az erős fogadás, vagyis a bűn elkerülésének elhatározása nélkül nem beszélhetünk igazi bűnbánatról, melynek két fajtája van: az ún. tökéletes vagy szeretetbánat, amikor Istenre való tekintetből bánjuk a tettet; és a tökéletlen vagy félelembánat, amikor más motívumok (szégyenérzet, a kárhozattól való tartás stb.) keverednek a megtérésbe. A gyónás érvényességéhez ez utóbbi is elegendő, mert itt is komoly a bűn elkerülésének szándéka, rossz voltának fel- és elismerése. A tökéletes bánat ugyan magában is bűnbocsátó hatású, de sosem tudhatjuk, mikor tökéletes a bánatunk, az ui. nem az érzelmek kérdése, és a hívőnek, egyébként is csak akkor lehet tökéletes a bánata, ha annak része az Egyház rendje megtartásának szándéka is. A bűnbánatnak külsőleg is kifejezettnek kell lennie, mert a bűn jóvátételének szándéka nélkül, nem lehet bocsánatot nyerni.