Monthly Archives: május 2022

Válasz: A gyónásban Isten megbocsátja bűneinket, visszaadja és növeli a megszentelő kegyelmet, megment a kárhozattól, erőt és segítő kegyelmet ad a bűnnel szembeni küzdelemre.

Hivatkozás: Iz 44,22: Eltöröltem, mint a felleget, gonoszságaidat,
és mint a felhőt, vétkeidet.
Térj vissza hozzám, mert megváltottalak!

Ez 36,25: Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.

Gondolatok: A gyónás eltörli az összes bűnt az örök büntetés adósságával együtt. Csak a Szent Lélek elleni bűnöket (sugallat elnyomása, hazug gyónás, bűnben kitartás, a megismert igazság elleni tusakodás) nem lehet elengedni. (Mt 12,31) Ezeken nincs mit megbocsátani, hisz nincs igaz bánatról szó (Aug. Serm 71,5). A bűnbocsátó hatalom rájuk nem terjeszkedik ki, mert a bocsánat tényleges elnyerésének alanyi föltételeit hiúsítják meg.

Válasz: A gyónás szentségét kizárólag a püspök és a pap szolgáltathatja ki; felvenni pedig csak a bűneit megbánó keresztény ember képes érvényesen.

Gondolatok: A bűnvallomást a pap veheti ki, és értelemszerűen csak ők adhatnak feloldozást is. A keresztségen kívüli szentségeket kegyelmi állapotban szabad felvenni, különben a szentségtörés miatt nem hogy kegyelmet nyernénk, de bűnt követnénk el. Kivétel a gyónás. Itt nem a kegyelmi állapot a kritérium, hanem az őszinteség a vallomásban, s az eltökéltség a bűn kerülésének szándékban.

Válasz: A gyónás lényeges elemei: a bűnvallás; a bűnbánat; a feloldozás és (ha a pap kirója) az epitimion elvégzése, vagy legalábbis annak őszinte szándéka.

Hivatkozás: 1Jn 1,9: Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Mt 3,2: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.« Mt 18,17: Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Mt 18,34: És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Sir 5,4: Ne mondd: »Vétkeztem, és mi bántódás ért engem?« mert a Magasságbeli hosszantűrő megtorló! Sir 21,2: Fuss a bűntől, mint a kígyó színétől, mert ha közel mész hozzá, hatalmába kerít. Jn 8,11: Az erre így szólt: »Senki, Uram!« Jézus ekkor azt mondta neki: »Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!« Sir 21,1: Vétkeztél, fiam? Ne tedd még egyszer, és előbbi bűneid miatt is imádkozz, hogy megbocsássák neked. Ez 18,21: Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; Lk 7,47: Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.« Lk 17,12: Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, Jn 20,21: Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.« Péld 24,16: Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel, a gonoszok ellenben elbuknak a bajban. Péld 28,13: Nem boldogul, aki bűneit palástolja,
de irgalmat nyer, aki megvallja s elhagyja azokat.

Válasz: Krisztus a bűnbánat szentségét feltámadása után alapította, amikor megadta apostolainak a bűnbocsátó hatalmat.

Hivatkozás: Jn 20,21: Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Mt 16,18: Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

Válasz: A gyónás az a szentség, melyben bűneink megvallása után a gyóntató pap feloldozása által elnyerjük Istentől bűneinek bocsánatát.

Hivatkozás: Jn 20,21: Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Jak 5,16: Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése. Iz 1,16: Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, 1Jn 1,8: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság.

Gondolatok: E szentségben a bűneit megvalló és megbánó bűnösnek a pap Isten nevében megbocsát. Természetesen Isten bocsátja meg ekkor is a vétkeket, de felszentelt szolgáján keresztül. Krisztus ui. papjának szájával mondja ki a feloldozást, vagy ha a gyónó nem tart bűnbánatot, a pap Krisztus hatalmával tartja meg bűneit. A gyóntatás ilyen értelemben bírói tevékenység. Így az önmagát vádoló gyónót nem csak ártatlannak jelenti ki, hanem valóban azzá is teszi. „Az Üdvözítő szavai: ’oldani, kötni, feloldani, megtartani’ nem egyszerű kijelentést, hanem gyakorlati hatékonyságot tartalmaznak” (Schütz. Dogm. II. 107.§ 1). A papok onnan eredeztetik bűnbocsátó hatalmukat, hogy az apostoli folytonosság révén megvan az apostoli jogkörük a keresztény nép javára. A közvetlen Istennek tett vallomás is szükséges ugyan, de a más ember előtti feltárulkozás, a szégyenérzet leküzdése és az Istenért vállalt önmegalázódás összehasonlíthatatlanul magasabb természetfölötti értékkel bír. Alexandriai Szt. Kelemen kimutatja, hogy míg a keresztség bűnbocsátó hatása ingyenes, addig a gyónás erőfeszítést igényel: „A második megbocsátás ára nem olyan egyszerű, és nem jár szégyenkezés nélkül (Strom 2,13). Szt. Ciprián: „Gyónja meg mindenki a bűnét, mikor még e világban él, mikor gyónásának még van helye, mikor elégtétele és a papok által adott feloldozás még kedves Isten előtt” (Laps. 29). Szt. Atanáz hatását a keresztséggel helyezi egy sorba (Fr. ctr. Iov.). Aranyszájú Szt. János és Ágoston ugyanígy (Sac. III,5; Adult. con. I,16). A gyónás a keresztség bűnbocsátó kegyelmének felszítása. Ezért nevezik az atyák „második keresztségnek.”

Válasz: Azok házasodhatnak, akik megkeresztelkedtek, szabad állapotúak, megfelelő életkorúak és illőn előkészültek.

Válasz: A házasság lényeges tulajdonságai: az egység, a felbonthatatlanság és a nyitottság az élet továbbadására.

Hivatkozás: Ter 2,23: Az ember ekkor azt mondta:
»Ez végre csont az én csontomból,
és hús az én húsomból!
Legyen a neve feleség,
mert a férfiből vétetett!«

Mk 10,6: A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ef 5,31: »Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek« 1Kor 7,10: Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 1Kor 7,39: Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. Mt 5,31: Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. Mt 5,32: Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Mt 19,4: Ő ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’?És így szólt: Mk 10,11: Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. Lk 16,18: Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör. Tob 6,16: Az angyal így felelt neki: »Nem emlékszel apád utasítására, hogy megparancsolta neked: apád nemzetségéből végy feleséget? De most hallgass rám testvér, vedd feleségül és a démon ne aggasszon téged. Tudom, hogy ezen az éjszakán feleségül kapod őt. Mal 2,16: Aki gyűlöletesen eltaszítja – mondja az Úr, Izrael Istene – annak gonoszság borítja majd ruháját – mondja a Seregek Ura. – Vigyázzatok magatokra, és ne legyetek hűtlenek egymáshoz!

Gondolatok: Már az ókori pogány jogász, Modestius így fogalmaz: „A házasság a férfi és nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti közösség” (D 23, 2,1). A házasság egysége azt jelenti, hogy egy férfinak csak egy felesége és egy nőnek csak egy férje lehet. Új házasságot csak akkor lehet kötni, ha a házastárs elhunyt, vagy ha a házasságtörés révén felbomlott köteléket a püspök bírói ítélettel felbontja. A monogámia természeti törvény. Erre utal, hogy a legtöbb pogány nép is ilyen törvényeket követ. Igaz, Krisztus előtt nem volt tilos a zsidóknál a többnejűség (Ter 4,19; Mtörv 21,15), de ennek oka az ószövetségi kinyilatkoztatás alacsonyabb foka (Aug. Faust. XX II. 47). A természet rovására tett isteni engedmény oka a messiási nemzet gyors szaporítása volt, melyhez képest alárendelődött a természeti törveny (Aug. Nupt. C. I.13,14). Ám Krisztus visszaadta a házasság eredeti méltóságát, így tilos és érvénytelen a házastárs életében (a házasságtörés vagy ezzel egyenlő jelentőségű bűnök megállapítása nélkül) megkötni kísérelt második házasság. A hitves halálát követő házasságot nem tiltotta az Egyház, s bár kevésbé becsülte, elvi nehézséget sosem támasztott. Még szentek között is előfordult. Azonban az Ortodox Egyház sem értékeli ugyanannyira a második vagy további házasságot (Athen. Legat. 33; Bas. Ep. 188, 4,50).

A „hacsak nem paráznaság (πορνεία) miatt” közbevetés azt jelenti, hogy ha az egyik fél házasságot tör, akkor ez jogalapot ad a másik félnek a házasság felbontásának kezdeményezésére.

Válasz: A házasság szentségét a pap áldással szolgáltatja kis férfi és a nő beleegyezésével.

Hivatkozás: Apcsel 18,2: Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk. 1 Kor 5,1: Az a hír járja felőletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a nemzetek közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él. 1Kor 7,8: A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 1Kor 7,10: Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 1Kor 7,12: A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el;

Gondolatok: Jézus és az apostolok a házasság körül semmi újat nem rendeltek el, és a házasságot minden népnél a házassági beleegyezés hozta létre. Jézus csak szentségi rangra emelte, amit mind az ószövetség, mind más népek gyakoroltak. Igaz, hogy az Egyház kötelezi híveit, hogy házasságukat a pap áldásával kössék, amint azt az atyák is sűrűn hangoztatták, de tkp. csak az Egyház emeli papot a szentség kiszolgáltatójává. Az újonnan kereszténnyé lett hívek keresztelés előtti házasságát az Egyház érvényesnek és a keresztelkedés után szentséginek ismerte el. A házasság csak akkor érvényes, ha mindketten szabad elhatározással házasodnak. A Szentírás sem tud újszövetségi esküvőről. Ennek oka, hogy a megkereszteltek már vagy házasok voltak, és ezt az Egyház elfogadta. Az Egyház azonban ma már jogi közbevetés által és évezredes gyakorlat alapján papi áldással szolgáltatja ki a házasság szentségét.

Válasz: A házasság egy férfi és egy nő életszövetsége és szeretetközössége, melyet Krisztus Urunk szentségi rangra emelt.

Hivatkozás: Ter 2,18: Azt mondta továbbá az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!« Ter 2,21: Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Mt 5,31: Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. Ef 5,25: Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte,

Gondolatok: A házasság a római jog szerinti meghatározása: egy férfi és egy nő állandó, törvényes és nemi jellegű életközössége. Krisztus a keresztények között a házasságot szentségi rangra emelte. Ebben áll a krisztusi alapítás, és nem úgy értendő, mintha Jézus előtt nem létezett volna házasság. Létezett, de nem volt szentség. A házasságot ui. Isten akarta, de Jézus nemcsak visszaadja a házasság eredeti arculatát, hanem új kegyelemközlő tartalommal is feltölti. Az atyák kifejezetten ilyen értelemben említik: Szt. Ignác a jegyesek lelkére köti, hogy házasságukat az Egyház törvényei szerint kössék (Polyc. 5,2). Tertullián dicséri „a házasságot, amelyet létrehozott az Egyház, megerősít az áldozat, megpecsétel az áldás, kihirdetnek az angyalok és jóváhagy a mennyei Atya” (Ux. II.9). Alexandriai Szt. Cirill: „Krisztus elment a kánai menyegzőre, hogy megszentelje az ember származásának, a nemzésnek testi kútfejét is. Aki ui. azért jött, hogy magát az emberi természetet megújítsa, annak illet nem csak a már megszülötteket megáldani, de a még születendőknek is előlegezni a kegyelmet, és megszentelni eredetünket” (inJn. 2.73,223).