Monthly Archives: március 2022

Válasz: A Fiú születése és a Szent Lélek származása az Atya isteni lényegének korlátlan közlésével történik.

Hivatkozás: Zsid 5,5: Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged«.

Mt 11,27: Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Jn 15,26: Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam;

Gondolatok: „Az Atya senkitől nem lett: nem teremtetett: se nem született. A Fiú csak az Atyától nem lett, nem teremtetett: hanem születik. A Szent Lélek az Atyától nem lett, nem teremtetett, nem született, hanem származik.” (DS 75) Mivel e személyek mindegyike öröktől fogva létezik, ez csak logikai egymásutánt jelent: „Mindhármuké az egy lényeg, egy természet, egy istenség, egy mérhetetlenség, egy örökkévalóság, és minden egy, ahol nem merül fel a viszonyulások szembenállása” (DH 1330). A Fiú születése Isten értelmi tevékenysége: „A Fiút tisztán szellemi nemzéssel szüli” (DS 526). A születés szűkebb értelmű. (Tágabb, mikor valami lesz, ami nem volt; szűkebb amikor élő ered az élőtől, s e kettő azonos természetű.) Hasonlatképp: Ha valamit megismerünk, kialakul róla egy képünk. Minél pontosabb a megismerés, annál jobban közelít a kép a megismert tárgyhoz, de a kettő nem azonos. Ha magunkat ismerjük meg, egy képet alakítunk ki magunkról, mely nem azonos velünk. Az Atya tudása, végtelensége révén, önmagáról oly tökéletes, hogy önmagát kimerítően ismeri, vagyis az önmagáról alkotott képe tökéletesen megfelel a valóságnak, ezért az is végtelen, vagyis Isten. Más szóval: az Atya értelmi tevékenysége akkora szellemi erejű megismerés, hogy nem csak egy képet hoz létre, hanem magának valódi mását, s egy személy születik belőle: a Fiú. Ám az Atyának a Fiú iránt tanúsított szeretete is végtelen, s egy harmadik személy, a Szent Lélek származik belőle.

Válasz: Háromsági eredéseknek a Fiú születését és a Szent Lélek származását nevezzük. Az Atya eredet nélküli és minden háromsági eredés forrása, a Fiú az Atyától születik, a Szent Lélek az Atyától származik (ered). 

Hivatkozás: Zsid 5,5: Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged«.

Mt 11,27: Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Mt 16,16: Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.«

Jn 15,26: Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam;

Jn 16,7: De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

Válasz: Nem, a Szentháromság valóságos ábrázolása lehetetlen és kísérlete tilos. Isten végtelen titka ui. nem férhet bele képi keretekbe. Ez végkövetkeztetéseiben káromlás lenne.

Hivatkozás: 1Tim 1,17: Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen! 1Tim 6,16: aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nem láthat, akinek dicsőség és örök hatalom! Ámen! Kiv 33,20: Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.« Jn 4,24: Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.«

Gondolatok: Jelképekben lehetséges és szabad ábrázolni a három isteni személyt is. Pl. az Atyát Dániel próféta Ős-öregjének alakjában (Dán 7,9), a Fiút úgy, amint megtestesült, a Szent Lelket pedig galamb képében (Lk 3,22). Az Atya szimbolikus ábrázolása tehát nem tilos.

Válasz: A Szentháromság titkát nem érthetjük meg teljesen, mert véges értelmünk nem érheti fel Isten végtelen misztériumát.

Hivatkozás: Róm 11,3: »Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek«.

Gondolatok: A természetes ész fényénél lehetetlen az isteni személyek hármasságának ismeretére eljutni. De a Há-romság titka, ha nem is érthető, mégsem értelmetlen, hanem értelemfeletti. Tertullián mondta a hittitkok-ról, hogy épp az bizonyítja igazságukat, hogy nem lehet őket felfogni, így ember nem találhatta ki őket: „Hiszem, mert érthetetlen; biztos, mert lehetetlen” (De Car. Ch.).

Válasz: A titok tartalma, hogy a három isteni személy egymásnak nem alárendelve, hanem személyi különállásban, mégis egy lényegben áll fenn, és noha Isten három személy, még sincs három isten, csak egyetlen Isten.

Hivatkozás: Mt 28,18: Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. 1Jn 5,7: Mert hárman vannak, akik tanúskodnak

Gondolatok: A Szent Háromságot érintő legfőbb tévedések: az isteni személyek egymásnak való alárendelése és a személyek tényleges különbségének tagadása. A személyeket egymásnak alárendelő, vagyis csak az Atyát Istennek tartó eretnekség (ariánizmus) úgy látja biztosítva az egy Istenbe vetett hitet, ha a Fiút és a Lelket alá-rendeli az Atyának, s így tagadja a Fiú és a Lélek istenségét. Ennek ellene mond, hogy a Biblia Istennek nevezi Jézust és a Szent Lelket (Róm 9,5; Fil 2,6; Kol 1,16; 1Kor 2,10). Izajás is így tesz a Messiással, miközben megkülönbözteti személyét az Atyától. (Iz 9,5). Szintén az Isten egyetlenségének védelmében tagadja a Háromságban a személyi különbözőséget a másik szélsőség (szabelliánizmus); mely vallja, hogy az Atya is Isten, a Fiú is Isten, és éppígy a Szent Lélek is, de a sokistenhittől való félelmében azt állítja, hogy e három ugyanaz a személy, csak különböző szerepekben. Ezzel ellentétes, mikor Jézus imádkozik az Atyához, sőt különböző akaratról beszél (Mt 26,39). Augusztinusz a híres igehelyet (Jn 10,30) ezért érvként hozza mind-két tévedés ellen: „Aki azt mondja, »egy«, megszabadít Áriusztól, aki azt mondja, »vagyunk«, megszabadít Szabelliusztól” (Trin. I.4,4). Minden szentháromságtani tévedés gyökere az eretneki egyoldalúság: az igazság valamelyik elemét túlhangsúlyozza, figyelmen kívül hagyva az ortodox tanítást: „Háromság az egységben, egység a Háromságban.” (DS 75) Az Egyház mindig is ezt hitte, akkor is, amikor nem állott rendelkezésére kiforrott szókészlet (25. lábj.). Szt. Atanáz ezért vágja oda az ariánusoknak: „Mi megmutattuk, hogy ez a nézet az atyáknál nemzedékről nemzedékre szállt. De ti, újzsidók és kaifásfattyak, milyen atyákra hivatkoztok?” (D. Nic. 26)

Válasz: Az egyetlen Isten három személy: Atya, Fiú és Szent Lélek. A három isteni személyt egy szóval Szent Háromságnak nevezzük.

Hivatkozás: Mt 28,18: Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. 1Jn 5,7: Mert hárman vannak, akik tanúskodnak

Gondolatok: A Szent Háromság titkának lényege: az Atya az örök eredet, a Fiú az Atyának önmagáról alkotott, vele egylényegű gondolata, a Szent Lélek pedig kettejük megszemélyesedett szeretete. A Fiú az Atyától származik, a Szent Lélek pedig az Atya Fiú iránti megszemélyesedett szeretete. Ilyen értelemben mondjuk, hogy a Szent Lélek a Fiú által (és nem a Fiútól ld. 59. kérdés) származik. Jóllehet a fenti kifejezésekkel (lényeg, személy, eredet, származás, lehelés) adott tanítás tartalmát mindig vallotta az Egyház, maguk a kifejezések nem voltak kezdettől fogva egyértelműen rögzítve. A 4. században, a Niceai Zsinat döntése után kristályosodott ki teljesen a szentháromságtan. Ám az Egyház mindig eszerint értelmezte a vonatkozó bibliai helyeket. Erről Augusztinusz is tanúságot tesz: „Ahányszor hozzá tudtam férni, az Ó- és Újszövetség régebbi értelmezői, az Írás nyomán mind azt igyekeztek tanítani, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek elválaszthatatlan egységben ugyanannak az isteni lényegnek egységét mutatja, ezért nem három Isten van, hanem egy Isten van” (Trin. I.4,7).

A háromság szó nem található a Bibliában, mert a kifejezés az első századok teológiai fejlődésének eredménye, ám maga a tan világosan benne van. Már az Ószövetségben is van nyoma a háromságoskinyilatkoztatásnak, tehát létezik „ószövetségi háromságtan,” noha csak halvány körvonalakban (Iz 6,3; Bölcs 9.) Az ókori egyházi írók a Teremtés könyvében Isten Tsz/1. személyű megnyilatkozásait is ide sorolják (Ter 3,22; 11,7). Ezek mintegy jelzik a Háromság személyei közti kommunikációt (Petav. II.7), s így utalnak a többségre az egy Istenben. Sokan „uralkodói többes” formulaként értékelik, de a zsidók nem voltak soha ezen a véleményen. Szerintük Isten itt az angyalokhoz szól. Fejedelmi többesként nem értelmezhető a Ter 3,22 sem. – Szt. Ambrus szerint Ábrahám Mamré völgyében „Hármat látott, egyet imádott” (Br. Rom.:Dom. quinq. Resp. II.): (Ter 18,1-3).

Válasz: Istent üdvös félelemmel kell tisztelni, de nem szabad szolgai rettegéssel sérteni.

Hivatkozás:

Iz 11,2: Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;

Sir 25,14: Isten félelme mindenen túltesz

1Kor 7,1: Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni.

1Pét 1,17: És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején; 1Pét 2,17: Mindenkit becsüljetek, a testvéri közösséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

1Ján 4,18: A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.

Róm 8,15: Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!«

Zsid 5,7: Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.

Gondolatok: Isten végtelen hatalom birtokosa. Emberileg lehetetlen, hogy aki ezt belátja, ne szemlélje megrendülve a végtelen fölséget. Ezt nevezzük istenfélelemnek, amely a Szentírás szerint a Szentlélek egyik nagy ajándéka, mely távol tart a rossztól (Sir 21,7). Ha a Szent Írás beszél is arról, hogy a keresztény szívben nincs félelem, akkor ezt a görög „fóbosz” (vö. fóbia) rettegés szóval jelöli, ellentétben az üdvös istenfélelemmel, melyet az „eulabeia” görög szóval jelöl, mely még az Üdvözítőben is megvolt (Zsid 5,7). A tiszta vallásosságban tehát nincs helye az indokolatlan vagy szolgalelkű „szennyes rettegésnek”, a fóbiának, mely elfeledkezik arról, hogy Isten szeretetből teremtette a világot, és Fiát küldte el az emberiség megváltójául és üdvözítőjéül. Ezért ta-nítják az atyák, hogy a helyes istentiszteletben egyszerre van jelen a félelem és bensőséges szeretet („tre-mendum et fascinosum”). És ha a Szent Írás ezen kifejezéseknek használatánál nem mindig következetes, annak oka, hogy erőteljesen akarja hangsúlyozni a bűn végzetes hatásait.

Válasz: Az hogy Isten magától való, azt jelenti, hogy létét nem másnak köszönheti, hanem ő a lét teljessége.

Hivatkozás: Kiv 3,14: Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!« Jn 5,26: Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, Iz 40,15: Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön, és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek; íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.

Gondolatok: Isten minden léttartalom birtokosa, vagyis Isten szükségképpen létezik, ő a legvalóságosabb lét, a tiszta lét, maga a Lét (színlét). Jeromos szerint: „Isten, aki mindig van, nem származtathatja egyebünnen a létét, hanem saját magának eredete, és önállásának saját maga az oka” (InEph 2, 3, 14).

Válasz: Isten irgalmassága azt jelenti, hogy föltétlen igazságossága mellőzése nélkül is érvényre tudja juttatni megbocsátó jóságát.

Hivatkozás: Bölcs 11,24: mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, Jn 3,16: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mt 9,1: Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.

Gondolatok: Augusztinusz szerint: „Isten irgalmassága nagyobb mint az összes nyomorúság.” Ám ebben semmi nincs az em-beri irgalom gyöngeségéből. Istenben – tökéletessége folytán – az irgalom tkp. azonos az igazságossággal. Istenben ezért nem beszélhetünk érzelmi alapokon álló irgalomról: „Ha az irgalomból gondolatban eltávoztatod az együttszenvedést, úgy, hogy megmarad a támogatásnak és a nyomorúságtól való megszabadításnak a jóakarata, akkor lesz némi sejtelmed az isteni irgalom mibenlétéről” (Q. ad Simpl II, 2,3). Ez igazság, mert minden körülményt figyelembe vesz, és irgalom is, mert nem a tények pőre tárgyilagosságát tekinti. „Az irgalom nem a konkrét helyzeteket méltányoló elnézés; hanem igazság, mert a valós értéke szerint kezeli az embert” (Schütz: Dg. I. 37).

Válasz: Az isteni igazságosság Istennek az a tökéletessége, amelynél fogva minden lényt a valódi értéke szerint méltányol és kezel.

Hivatkozás: Ez 18,21: Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; Róm 2,5 : Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul

Gondolatok: Az igazságosság „állandó készség, mindenkinek megadni, ami neki jár.” Isten esetében ez csak módosítva alkalmazható. Isten ui. senkinek sem tartozik. (Róm 11,35) Mégis használhatjuk ezt a meghatározást, mert Isten engedi az embert érdemeket szerezni, s ezen keresztül jutalmaz és büntet. Az Isten megadhatja és meg is adja mindenkinek, ami neki jár. Nem úgy, hogy az ember az isteni törvényt visszaolvashatná az Istenre és követelőzhetne, hisz Isten felett nincs Úr és törvény, hanem úgy, hogy Isten méltányolja a teremtmény törekvését és bünteti gonoszságát. Ide tartozik, hogy nála mindenki egyenlő elbírálás alá esik, mert ő ismeri teljesen az embert, és látja mindenestül korlátait és tetteinek titkos körülményeit. Az isteni igazságosság osztó, jutalmazó és büntető igazságosság. Isten megtorló büntetése nem bosszúvágy következménye, hanem Isten abszolút szentségének a bűnnel szembeni érvényesülése. Augusztinusz szava-ival: „Nem sóvárogja Isten a bűnösnek büntetését, mintha jól akarna lakni a bosszúval, hanem ami igazságos, azt hatá-rozza nagy csöndességgel, és hajtja végre helyes akarással” (ApProsper. Sent 12).