Monthly Archives: április 2022

Válasz: Az angyalok szüntelenül látják és dicsőítik Istent, ill. az üdvösség tervét szolgálják.

Hivatkozás: Iz 6,1: Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. Iz 6,6: Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. Jel 4,8: A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!« Jel 8,4: A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt. Mt 4,11: Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki. Tób 3,16: Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, Tób 12,17: De ő így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! Békesség nektek! Istent áldjátok örökké. Lk 1,19: Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

Gondolatok: Az angyalok a legteljesebben viszik végbe Isten tudatos dicsőítését. Elsődleges feladatuk ez. Az angyalok Isten trónállói. Az angyalok másodlagos feladata (az emberek üdvösségének munkálása és a velük való kapcsolattartás) az elsődlegesből fakad; céljuk ui. mind teljesebben bekapcsolni az emberiséget az Isten dicsőségén való munkálkodásba. (ἄγγελος= küldött.) Az angyalok ehhez kapják roppant hatalmukat. Amely angyalok ezt visszautasították, hatalmuk és mivoltuk megtartása mellett elvesztették Isten dicsőségének boldogító látását, és a pokolba kerültek, ahol örökké osztályrészük a gyűlölet és a gyötrelem szemlélése (visiomiserifica).

Válasz: Az angyalokról a kinyilatkoztatásból tudunk.

Hivatkozás: Mt 26,53: Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt? Lk 11,24: Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár, és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ‘Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem’.

Gondolatok: Dialógus Szt. Gergely írja: „Hogy vannak angyalok, a Szentírás majd minden lapja tanúsítja” (in Ev. Hom 34,9). „Kerubok őrzik az elveszett paradicsomot (Ter 3,34); pátriárkák életébe beleszövődik Isten angyala; megjelenik Ábrahámnak, Hágárnak a pusztában, Elizernek idegenben; s Jákób a mennyei lajtorján föl- és alászálló angyalok seregeit látja (Ter 18; 19; 22; 28). Angyalok szerepelnek az Egyiptomból való menekülésben (Kiv 23,20; Szám 20,18); magán-életi eseményekben, mint azt Tóbiás története mutatja. Az Üdvözítő életét kísérik fogantatásától a sírig, és ott virrasztanak a születő Egyház bölcsőjénél (Apcsel 10,3; 12,7; 27,23). Az Üdvözítő tanításában sűrűn említi őket (Mt 18,10; 22,30; 26,53; Mk 12,25; 13,32, Lk 16,22). Szt. János evangéliumában ritkábban esik szó róluk (Jn 1,51; 5,4; 12,29; 20,12), de annál többször a Jelenésekben; ritkábban Szt. Péternél (1Pét 1,12; 3,22), annál gyakrabban Szt. Pálnál (Gal 3,19; Ef 1,20; Fil 2,5; Kol 1,15; 1Tessz. 4,16; 2Tessz 1,7; 1Tim 3,16; Zsid 4)” (Schütz. Dogm. I. 47.§).

Válasz: Az angyalok szellemi teremtmények.

Hivatkozás: Jób 38,4: Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat! Lk 24,39: Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« Ef 6,12: Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.

Gondolatok: Az angyalok test nélküli szellemi teremtmények, ezért láthatatlanok, noha képesek testi alakban megjelenni. (Ábrázolásuk szimbolikus: a szárnyak a tértől és időtől való függetlenséget jelzik, az emberi külső személyességüket teszi kézzelfoghatóvá.) Ugyan az atyák közül sokan tanították, hogy az angyaloknak is van testük, azt nem hús-vér testként gondolták el, hanem finomabb, tökéletesebb, szellemibb testként. Erre az indította őket, hogy mivel az angyalok nem végtelenek, szükséges valamilyen behatároltsággal bírniuk, s ezt a test szóval jelölték. Ilyen értelemben szabad az angyalokat anyagi valóknak tekinteni. Damaszkuszi Szt. Jánosszavaival: „Az angyali valók közbülső helyet foglalnak el Isten és a testi valók között. Ám a középső, ha az egyik véglethez hasonlítom, a másik végletnek látszik. Pl. a langyos a meleggel összehasonlítva hidegnek, a hideggel összehasonlítva melegnek tűnik” (Fid. Orth. II. 3.). Az angyalok szellemisége nem abszolút, mert létében az anyagvilágra van utalva. De ez nem jelenti azt, hogy valamely helyet elfoglalnának a térben.

Válasz: A teremtett világban lévő rossz nem az Isten alkotása, hanem ördögi munkálkodás és emberi bűnök következménye. Isten úgy teremtette meg az emberiséget, hogy felelősek legyenek egy-másért, túl a hétköznapi távlatokon is.

Hivatkozás: Ter 3,17: Ádámnak pedig azt mondta:
»Mivel hallgattál feleséged szavára,
és ettél a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél,
átkozott legyen a föld miattad!
Fáradozva élj belőle
életed minden napján!

Mt 13,27: Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’ Bölcs 2,24: a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba,
és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Róm 8,18: Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.

Gondolatok: A rossz annak a következménye, hogy a Sátán szabadakaratúlag elutasította az Istent, és lázadásába az embert is belerántotta, mely által az egész teremtés megromlott. Megmaradt ugyan a világ szépnek, mégis az erőszak, a szenvedés és a halál uralkodik benne. Az első emberpár vétke „átkot” vont a világra, és az Ádám bűnét öröklő emberiség óriási bűnfolyama fokozatosan tovább rontja a teremtést. A világban lévő rosszért mindenki felelős, mert minden egyes ember bűnei láthatatlan szálakon rombolják az teremtést. Hogy Isten miért nem vetette el a bűnt? Mert mindenki bűnös (noha nem mindenki bűnöző), és a jelen világrend ilyen radikális megváltoztatása mindenkinek, a viszonylagosan igazaknak kárára is volna. S ez az kár nagyobb lenne, mint amit a bűn minden következményével okozni képes. A másik ok, hogy Isten kezében mindennek szerepe van. Sokan szinte számon kérik Istent a világban tapasztalható rosszért. Augusztinusz ironikus hasonlattal mutatja be ezt a magatartást: „Ha járatlan ember betéved egy műhelybe, ott sok szerszámot lát, melynek nem ismeri rendeltetését; ha pedig nagyon balga, fölöslegesnek is ítéli azokat. Sőt, ha magát megégeti vagy éles szerszámmal megsebzi, még károsnak is tartja. A mester azonban ismeri rendeltetésüket és megmosolyogja az oktalant, és ügyet sem vet oktondi megjegyzéseire, hanem rendületlenül folytatja a munkát. Lám, milyenek az emberek: Mesterembernél nemigen merik gáncsolni, amihez nem értenek, hanem amit a műhelyben látnak, azt gondolják, hogy mind úgy van rendjén, és mind való valamire. A világ műveivel szemben azonban, melynek alkotója- és kormányzójaként Istent hirdetjük, van merszük olyat gáncsolni, aminek értelmét nem látják; a mindenható Mester műveit és eszközeit illetően adják a hozzáértőt, pedig csak úgy rí ki belőlük a tudatlanság” (Gen. Man. I. 16,25).

Válasz: A gondviselés azt jelenti, hogy Isten mind az egyes emberre, mind az egész emberiségre szeretettel vigyáz. Isten az emberi jó és gonosz, helyes és téves gondolatok és tettek szövevényes útjain keresztül is kezében tartja a világot. A gondviselés tehát kiterjed az élettelen világra, a növény és állatvilágra is, de különösen az emberiségre.

Hivatkozás: Bár 3,32: csak a Mindenható ismeri,
és találta meg okosságával:
ő, aki örök időre megalapította a földet,
és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

Iz 46,10: Hirdetem kezdettől a végső dolgokat,
és régtől fogva azt, ami még nem történt meg.
Így szólok: »Tervem megvalósul,
és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«

Bölcs 6,8: Az erősekre azonban szigorúbb vizsgálat vár! Mt 6,25: Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Apcsel 17,25: Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. 1 Pét 5,7: Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok. Fil 4,6: Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Jak 4,15: Ahelyett, hogy azt mondanátok: »Ha az Úr akarja, és ha élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni.«

Gondolatok: A gondviselés tartja kézben az emberek és az egész világ történéseit a parányi molekulák rendeződésének szintjétől kezdve a tektonikus lemezek mozgásán és az emberi történelmen át, egészen a csillagrendszerek születéséig és elmúlásáig. Ebben Istent nem gátolja sem az emberi szabad akarat, sem bűn. Ennek nem mond ellent sem a világban lévő rossz, sem a halál. Régi bölcsesség: „Isten tud görbe vonalakon is egyenesen írni.” Ennek két fajtája van: A rendes gondviselés alatt a kezdettől fogva megállapított teremtési rendnek megfelelő, érzékelhető külső beavatkozást nélkülöző isteni irányítást értjük. A gondviselés túlnyomó többségben így működik. A rendkívüli gondviseléssel kapcsolatban a kinyilatkoztatás tanítja, hogy Isten a természetfölötti célok biztosításának érdekében olykor a természeti törvények felfüggesztésével, csodával nyúl bele a világ folyásába. A rendkívüli gondviselésnek mindig „jel” értéke van, ezért elégséges természetfeletti utalások nélkül sem várni, sem feltételezni nem szabad. A gondviselés nem jelenti, hogy a vak végzet irányítaná az életünket. Isten gondviselő működésén keresztül is meghagyja a szabadságot. Isten ui. nem lerontja az emberi terveket, hanem eredményre segíti a teremtett okok kezdeményezéseit. Így állítjuk, hogy a gondviselés örök, változatlan terv szerint valósul meg. Ez nem mond ellene a kérő ima jogosságának. Nem azért imádkozunk ugyanis, hogy a gondviselés örök tervét megváltoztassuk, hanem sokkal inkább azért, hogy imánkért megkapjuk, amit Isten öröktől fogva nekünk szánt azzal a feltétellel, ha kérjük.

Válasz: Isten a világot egészében és részeiben hatékonyan irányítja. Isten végtelen teremtői hatalommal tartja fenn a világot, és a látszat ellenére, isteni bölcsességgel mind az egyes ember, mind az egész emberiség örök céljának megfelelően kormányozza.

Hivatkozás: Zsid 1,3: s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Jn 5,17: Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.« Apcsel 17,25: Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hiszen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.

Iz 46,10: Hirdetem kezdettől a végső dolgokat,
és régtől fogva azt, ami még nem történt meg.
Így szólok: »Tervem megvalósul,
és ami tetszik nekem, mindent megteszek.«

Gondolatok: Ha Isten nem tartaná fenn a világot, azonnal visszahullana az őskáoszba, az pedig a semmibe. Ugyanaz az erő tartja össze a világ elemeit, mely az első teremtéskor a semmiből előhívta, a másodteremtéskor pedig formába rendezte őket. Ez tehát része a teremtés művének. Ahogy az egyházatyák mondták: „Nem kisebb dolog fenntartani a világot, mint megteremteni.”

Válasz: A teremtés időpontjáról az állítható biztonsággal, hogy Isten úgy alkotta meg a világot, hogy az a mérhető időben kezdődött, vagyis időbeli kezdete van

Hivatkozás: Ter 1

Gondolatok: Az „elsődleges teremtés” nem történhetett időben, ezért vele kapcsolatban nincs értelme feltenni a „mikor” kérdést. Az atyák véleménye és bölcseleti érvek alapján valószínű, hogy az első teremtés egy pillanat alatt történt. A „másodlagos teremtés” idejét illetően, azon kívül, hogy az időben történt, nem uralkodik egyetértés. A Biblia a hatnapos teremtéstörténetben ír róla, melynek értelmezése nem tisztázott, és számos szabad vélemény létezik. Egy biztos, a Szentírás nem téved és nem téveszt meg, de mindig figyelemmel kell lenni a sugalmazott író szándékára és az irodalmi műfajokra. A Szentírás egyetlen hiteles helyének valódi értelme és a természettudomány biztos eredményei között sem lehet igazi eltérés. „A Szentírás igazmondásából nem szabad engedni, de helytelen értelmezéssel a hitetlen tudósok gúnyolódásának sem kell kitenni”. Valószínű, hogy a hexaëmeron szó szerint értelmezendő, ám a szószerintiséget nem túlzó módon kell felfogni; hanem csak ott kell alkalmazni, ahol a szöveg természete igényli. Szabad azonban más felfogást is követni; a szentatyák (pl. Nagy Szt. Atanáz) ezen a ponton ui. nem tanítanak egységesen. Némelyek szó szerinti értelemben magyarázták a szöveget, mások allegorikusan. Általános a teremtés 6 napját látomásként magyarázni. Eszerint a teremtéstörténet az Ádámnak adott őskinyilatkoztatás maradványa, és a 6 nap nem a teremtés hat napja, hanem átélt 6 nap, melynek reggele és estéje a jelenés kezdetét és végét jelenti. Eszerint Isten 6 éjszakán jelentette ki Ádámnak a teremtés titkát, és a dolgok egymásutánja nem tényleges, hanem logikai sorrend. Ezt látszik alátámasztani, hogy a második teremtéstörténet nincs tekintettel az elsőre (pl. változik a teremtés sorrendje), vagyis úgy tűnik, hogy maga a sugalmazott író sem akart dokumentumszerű anyagot közölni a világ kialakulásáról. Pusztán korának nyelvén vallási igazságokat akart átadni az őskinyilatkoztatás mondákban megőrzött változatának a Bibliába való beépítésével. A történetek kiválasztásában azonban Isten irányította a szerzőt, így az mindenestül az isteni kinyilatkoztatás terméke, s mint ilyen, nem vethető kritika alá. Az elméletnek az ad igazi tekintélyt, hogy még jóval az evolúciós elmélet előtt született, és nem árnyékolja be a gyanú, hogy utódvédharcokat folytat a Szentírás tekintélyének megőrzéséért. Mások elkötelezettek a 6 nap abszolút szószerintisége mellett. Tisztán természettudományos úton akarják igazolni a fiatal univerzumot. Számos eredményüket nem lehet elvetni, de vigyázni kell, mert: „mikor tudományosan akarjuk képviselni a kinyilatkoztatott igazságot, óvatosnak kell lennünk; ha a hitigazságot gyönge okokkal támogatjuk, a hitetlenek kigúnyolnak, mert azt gondolják, hogy ama gyönge érvek alapján fogadjuk el a hitet” (ScG. I.13.). Az ortodox hit tehát nem ellenkezik kifejezetten a fejlődéselmélettel, de ellenkezik a véletlennel, hogy ti. a fejlődés mögött nem állt felsőbb tervezés. Ez ellene mond a nehézkedés és az elégséges ok elvének, ill. a termo-dinamika II. törvényének.

Válasz: A teremtés elsődleges célja Isten dicsősége, másodlagos célja a teremtmények boldogsága.

Hivatkozás: Péld 16,4: Az Úr mindent önmagáért alkotott, így a bűnöst is a balsors napjára. Róm 11,36: Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen. Lk 2,14: »Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

Gondolatok: Ez nem azt jelenti, hogy a Teremtő a teremtmény dicséretére szorulna, hanem hogy a teremtés, mint mű kinyilvánítja Isten nagyságát és dicsőségét. „A világ dicsőítő éneke nem hízeleg Istennek, és elnémulása nem hagyna űrt a lelkében. Hanem miként a jól végzett mű dicséri a mesterét, akkor is, ha az a hiúságtól egészen ment, úgy a világ minden mozzanatában hirdeti a Isten bölcsességét” (Schütz. Dogm. I. 46.) A teremtmények boldogsága abban áll, hogy Isten dicsőségét szolgálják. Mivel mindenek létének és boldogságának feltétele a teremtés, állíthatjuk, hogy célja is a teremtmények, kivált az ember boldogítása.

Válasz: A teremtés oka Isten szerető jósága, és a legfőbb jó közlésének örök isteni szándéka.

Hivatkozás: Istent semmi se kényszerítette a világ teremtésére. Megtehette volna, hogy nem teremt semmit, hisz „ő önmagában és önmagától a legboldogabb”, s nem szorul rá semmilyen teremtményre. Miért teremtett hát világot? Erre az isteni akarat föltétlensége miatt Augusztinusz válaszánál többet nem adhatunk: „Ha valaki kérdi: miért alkotta Isten az eget és a földet? azt kell felelni: mert akarta. Ha tovább sürget: miért akarta? akkor valami nagyobbat vár Isten akaratánál; annál pedig nem fog nagyobbat találni. Fékezze hát magát az emberi vakmerőség, és ne keresse, ami nincs” (Gen. C. Man. I. 2,4), mert Isten akaratának semmilyen más oka nincs.

Válasz: Isten „szavával” teremtett, vagyis csak akarta, és lett a világ.

Hivatkozás: Ter 1,3: És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság.

Gondolatok: Isten egyetlen akarati aktussal („szavával”) teremtette a látható és láthatatlan világot. De a „szó” a görög logosz (tudás, akarat, szó) értelemben közelítendő meg. A teremtés két lépcsőben történt: Az ún. elsődleges teremtés során Isten megteremtette az anyagot, az anyagon uralkodó természeti erőket, s ezekből következően a teret és az időt is. A másodlagos teremtésben Isten a világot annak elemei által tovább alakította. Ez már az időben történt, és Isten a „viszonylagos semmit”, az ún. őskáoszt (tohuvabohu) használta anyagául.