Válasz: A teremtett világban lévő rossz nem az Isten alkotása, hanem ördögi munkálkodás és emberi bűnök következménye. Isten úgy teremtette meg az emberiséget, hogy felelősek legyenek egy-másért, túl a hétköznapi távlatokon is.
Hivatkozás: Ter 3,17: Ádámnak pedig azt mondta:
»Mivel hallgattál feleséged szavára,
és ettél a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél,
átkozott legyen a föld miattad!
Fáradozva élj belőle
életed minden napján!
Mt 13,27: Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’ Bölcs 2,24: a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba,
és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Róm 8,18: Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
Gondolatok: A rossz annak a következménye, hogy a Sátán szabadakaratúlag elutasította az Istent, és lázadásába az embert is belerántotta, mely által az egész teremtés megromlott. Megmaradt ugyan a világ szépnek, mégis az erőszak, a szenvedés és a halál uralkodik benne. Az első emberpár vétke „átkot” vont a világra, és az Ádám bűnét öröklő emberiség óriási bűnfolyama fokozatosan tovább rontja a teremtést. A világban lévő rosszért mindenki felelős, mert minden egyes ember bűnei láthatatlan szálakon rombolják az teremtést. Hogy Isten miért nem vetette el a bűnt? Mert mindenki bűnös (noha nem mindenki bűnöző), és a jelen világrend ilyen radikális megváltoztatása mindenkinek, a viszonylagosan igazaknak kárára is volna. S ez az kár nagyobb lenne, mint amit a bűn minden következményével okozni képes. A másik ok, hogy Isten kezében mindennek szerepe van. Sokan szinte számon kérik Istent a világban tapasztalható rosszért. Augusztinusz ironikus hasonlattal mutatja be ezt a magatartást: „Ha járatlan ember betéved egy műhelybe, ott sok szerszámot lát, melynek nem ismeri rendeltetését; ha pedig nagyon balga, fölöslegesnek is ítéli azokat. Sőt, ha magát megégeti vagy éles szerszámmal megsebzi, még károsnak is tartja. A mester azonban ismeri rendeltetésüket és megmosolyogja az oktalant, és ügyet sem vet oktondi megjegyzéseire, hanem rendületlenül folytatja a munkát. Lám, milyenek az emberek: Mesterembernél nemigen merik gáncsolni, amihez nem értenek, hanem amit a műhelyben látnak, azt gondolják, hogy mind úgy van rendjén, és mind való valamire. A világ műveivel szemben azonban, melynek alkotója- és kormányzójaként Istent hirdetjük, van merszük olyat gáncsolni, aminek értelmét nem látják; a mindenható Mester műveit és eszközeit illetően adják a hozzáértőt, pedig csak úgy rí ki belőlük a tudatlanság” (Gen. Man. I. 16,25).