Monthly Archives: május 2022

Válasz: A hét főbűn: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, lustaság.

Gondolatok: A kifejezés félreérthető, hisz a 7 főbűn alatt nem teljes értelemben vett bűnöket értünk, inkább a gyakoribb bűnök hátterében meghúzódó hajlamokat. A főbűnöket ezért helyesebb az ösztönélet túlburjánzásainak tekinteni. Vágyak, melyeket az eredendően a Teremtő ültetett az emberbe, melyeket a bűnös ember nem képes rendeltetésszerűen használni. Kevélység: saját személyünk túlzó érvényesítésének szándéka, mely gyakran párosul a dicséret és a kiemelés utáni áhítozással. Fösvénység: az anyagiak hajszolásának ösztönös hajlama, mely a javak szerzésére és őrzésére összpontosítja az életformát. Bujaság: a nemi öröm túlzó, rendetlen, vagy abnormis kiélésnek vágya. A fajfenntartás ösztönének torzulása vagy elharapódzása. Irigység: mások testi, szellemi, anyagi stb. javainak, sikereinek alaptalan elkívánása, ill. ezek másoktól való sajnálata, továbbá a más kára feletti öröm. Az irigy ember más sikerén azért szomorkodik, mert abban saját kiválóságának gyengítését látja. Torkosság: a létfenntartás igényének elharapódzása; ételben, italban való féktelenség. Harag: az indulatok visszafogásának hiánya, mely meggondolatlanságra ragadtat. Lustaság: a munka és fáradozás hajlamszerű kerülése. Dialógus Szt. Gergely rendezte Jób alapján (M. Mor. 31,45).

Válasz: A bűn Isten szeretetének elutasítása; lázadás, melynek lényege Isten parancsának tudva és akarva történő áthágásában áll.

Hivatkozás: 1Ján 3,4: Mindaz, aki bűnt cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság. 1Kor 15,56: A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. Jak 1,15: A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Mt 12,34: Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.

Gondolatok: Törvényszegésről ott beszélünk, ahol van törvény. A római jog, Pál előtt kijelenti: „Nincs bűn törvény nélkül.” Bűn négyféleképp követhető el: Gondolattal: a szív titkos bűne ez; többnyire akkor üti fel a fejét, ha a szándék kivitelezése akadályokba ütközik. A gondolati vétek a bűnös gondolatokban és vágyakban való szándékos gyönyörködés. Szóval: a gondolattal elkövetett bűnöket ált. ki is mondja az ember. A szív bűne nem csak megüli a lelket, de meg is rontja, ui. a vágy és a tett között átmeneti forma a szó. A bántalmazás és az Istent sértése vétkek többnyire verbálisan indul. Ez a cselekedet felé, hisz a bűn már kiszabadult a gondolatok világából. Cselekedettel: Gondolat – Szó – Tett. Ált. így járnak egymás után a cselekedetek. Mulasztással: a legalattomosabb, mert könnyen szemet huny felette a lelkiismeret.

Válasz: Szeresd Urad, Istened teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!

Hivatkozás: Mt 22, 35: és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: Mk 12,28: Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes parancs közül?« Lk 10,27: Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat«. 1Jn 3,23: És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. 1Jn 4,7: Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent.

Gondolatok: A főparancs a Tízparancsolat összefoglalása, mely maga is két részre oszlik: az istenszeretet és az emberszeretet alapvető törvényeire. Ágoston így magyarázza: „Amint a szeretet két parancsból áll, melyre az Úr az egész törvényt és a prófétákat felépíti, úgy a Tízparancsolat is két kőtáblára oszlik.” (Serm. 33, 2,2). A keresztény szeretet elsősorban Isten mindenek felett való szeretetét (imádatát) jelenti, és azt, hogy Istenért mindenki mást teljes szívvel szeretünk. A keresztény szeretet ezért nem ingatag. Nem önmagáért szereti ui. az embert, hanem mert Isten képmása. Míg a világias szeretet az érzelmi és a viszonossági alapon áll, addig az istenszeretetből táplálkozó felebaráti szeretet nem annyira érzelem, hanem a legigazabb jóakarat, mely az üdvösség szolgálatát, ill. a rászoruló emberek lehetőségeinkhez képest segítését jelenti az Evangélium normái szerint.

Válasz: Az újszövetségi törvény a szeretet, a kegyelem és a szabadság új törvénye, melynek foglalata a négy Evangélium.

Hivatkozás: Mt 5,17: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Jn 13,34: Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Mt 5,38: Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szemet szemért, és fogat fogért’. Gal 5,1: Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. 1Pét 2,16: mint szabadok, és nem mint olyanok, akik a szabadságot a gonoszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái. Gal 5,13: Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! 2 Kor 3,6: Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.

Gondolatok: Az Úr Krisztus vissza akarta állítani az embert a természetfölötti rendbe, és ennek eléréséhez új törvényeket adott (pl. ellenségszeretet), melyek nem következnek közvetlenül sem a természetjogból, sem a Tízparancsolatból. Az újszövetségi törvény még sincs ellentétben az régi törvénnyel, mert nem hatálytalanítja, hanem túllépi, beteljesíti azt, mégpedig annak az isteni tervnek a nyomában, amelyet Isten öröktől fogva elgondolt az emberről. Az Újszövetség törvénye a szeretet törvénye; nem az érzelemé, hanem az akarati aktusé, a legigazabb jóakaraté. Az istenes szeretet nem a törvény betűjét, hanem a szellemét követi. Ezért ha igen indokolt esetben el is tér a törvénytől, azt azért a célért teszi, amelyet maga a törvény is megcéloz. Ebben áll a keresztény ember szabadsága, mely felszabadult a betű fogságából. A katolikus hívő nem lenézi, vagy kicsavarja az írott törvényt, hanem a helyén értékeli. A törvény azért szent, mert szent a célja. A törvény betű szerinti értelmét pedig annak a tervnek a szolgálatába kell állítani, melyet az Úr adott neki. A törvény túl szoros értelmezése gyakran – a túl szabad értelmezéshez hasonlóan – éppen a törvény ellenében hathat. Erre utal a jogi közmondás: „A jogszerűség teljessége gyakran a legnagyobb jogtalansághoz vezet.”

Válasz: Az ószövetségi törvény a Mózesnek adott tételes parancsok, melyeknek foglalata a Tíz-parancsolat.

Hivatkozás: Sir 45,4: Hűsége és szelídsége miatt szentté tette őt, és kiválasztotta minden élő közül.

Gondolatok: A természettörvény fejeződik ki a Tízparancsolatban, mely az Isten és az embertárs szeretetének alap-követelményei. Ezekhez a józan ész is eljutna, mégis kinyilatkoztatott parancsok, mert a bűntől sebzett ember nem képes a természetből teljesen kiolvasni Isten akaratát, hisz „elsötétedett az értelem fénye és elhajlott az akarat” (Bonav. Sent. 4,37, 1,3). Jézus példáját követve az egyházi hagyomány nagy fontosságot és kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a Tízparancsolatnak.

Válasz: A természeti törvény az emberi szívbe írt isteni rendelkezés, mely összhangban áll a világ rendjével. Az ószövetségi törvény a Mózesnek adott tételes törvény, melynek foglalata a Tíz-parancsolat. Az újszövetségi törvény a szeretet, a kegyelem és a szabadság új törvénye, melyek foglalata a Hegyi beszéd és általában az evangéliumok.

Válasz: A törvény egy joghatósággal rendelkező felsőbbség által adott, kötelező erejű rendelkezés.

Hivatkozás: Róm 7,12: Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó. Iz 33,22: Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényhozónk, az Úr a mi királyunk: ő szabadít meg minket.

Bár 4,1: Ez az Isten parancsainak könyve,
az örök érvényű törvény;
mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre,
akik pedig elhagyják, meghalnak.

Ez 20,19: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük, Hab 1,7: Borzalmas és rettenetes nép az! Önmaga szabja meg törvényét és nagyságát. Apcsel 5,29: Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. MTörv 28,58: Ha meg nem tartod, s meg nem teszed ennek a törvénynek minden szavát, amely meg van írva ebben könyvben, s nem féled az Ő dicsőséges és félelmetes nevét, vagyis az Urat, a te Istenedet, MTörv 30,11: Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled. Jak 2,12: Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni. Róm 13,10: A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet. Gal 5,18: Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. Gal 6,2: Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét.

Gondolatok: A törvény tehát állandó és kötelező norma, nem pusztán tanács. A törvényhez jogkövetkezmény is társul, mely a törvény megtartására és áthágására kitűzött jutalom, ill. megtorlás. Az erkölcsi törvény annyiban szűkített értelmű, hogy Istentől eredeztethető. Így az emberi törvény csak annyiban kötelez, amennyiben az isteni törvényből levezethető, de legalább összeegyeztethető. A törvény felosztható: 1. Isten örök törvénye: Isten világ rendjét illető terve. 2. Természeti törvény: Isten örök törvényének a természetből kiolvasható megvalósulása. 3. Tételes isteni törvény: melyet maga Isten ad, közvetlenül, egyértelműen és megfellebbezhetetlenül. 4. Emberi törvény, azon belül polgári és egyházi törvény: mely az isteni törvényt minden területre kiterjeszti. Ha két törvény ütközni látszik, mindenkor a magasabbrendű kötelez.

Válasz: A keresztény erkölcs olyan írott és íratlan szabályok összessége, mely az egyéni és közösségi magatartást Isten törvényei és az evangélium normái szerint szabályozza.

Hivatkozás: Péld 12,5: Az igazak gondolatai a helyeset célozzák, a gonoszok terve pedig csalásra irányul. Péld 12,8: Okossága szerint dicsérik az embert, és megvetik azt, aki üres és esztelen. Mk 16,16: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Mt 25,34: Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Jak 1,26: Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága.

Gondolatok: A vallási normarendszer közvetve vagy közvetlenül Istentől származik. A keresztény erkölcsnek elsődlegesen az Isten- és felebaráti szeretet adja meg a mértékét, és kevésbé a tételes parancsok. A kereszténység nem veti tehát el a tételes törvényt, de aláveti a szeretet követelményeinek. Ebben az értelemben mondta Ágoston, hogy „szeress, és tégy, amit csak akarsz!”. Nem szabadosságra buzdít, hanem azt mondja, hogy aki helyes szeretettel cselekszik, nem tud vétkezni, hisz bármit is tesz, a legfőbb törvény szerint jár el. Minden tett erkölcsi és természetfölötti értékét maga a tett, a körülmény és a szándék határozza meg. Egy cselekedet akkor jó erkölcsileg, ha jó a szándék, amivel tesszük. Az a mondás, hogy „a pokol is jó szándékkal van kikövezve” nem teljesen helyes. Pusztán annyiban igaz, hogy a jó alapállás önmagában nem garancia a helyes döntésre. Ez evilági keretek között igaz is, hisz a szándék láthatatlan. Isten szemszögéből azonban nem igaz. Ő érti egyedül az emberi szív titkait; ő látja át e titkok mélységeit, ezért ő megteheti, hogy a cselekedetek mozgatórugójaként értékelt szándékot vegye figyelembe, és kétségkívül meg is teszi.

Válasz: A leggyakoribb szentelmények az áldások, a gyertyagyújtások, a szentelt víz használata (fogyasztása), a temetés, az ereklyék, a szerzetessé nyírás és az ördögűzések.

Gondolatok: Az Ortodox Egyház a búcsúkat (mint a „már megbocsátott bűnök után fennmaradó ideig tartó büntetések elengedését” célzó áhítatgyakorlatokat) nem ismeri el. Egyébként a latin búcsú történelmi hátterét tekintve kezdetben a vezeklés egy formája volt. Pl., aki két hétig eltartott egy szegényt, az 300 napi böjttől szabadulhatott meg. A 300 nap mint ideig tartó büntetés értékelhető. Később búcsút lehetett nyerni a szegények eltartásához szükséges puszta pénzösszeggel, vagy közmunkával is (pl. út- ill. hídépítés). A tisztítótűz tanának megjelenésével azonban az ideig tartó büntetések elengedése a túlvilágra is kiterjedt, és erre a Kelet egyháza mindig is, mint önkényes, Isten felségterületére illetéktelenül behatoló döntésként tekintettek. És ha volt is keleten hasonló gyakorlat (Dositheosz Notharasz jeruzsálemi bizánci ortodox pátriárka például a XVII. században így nyilatkozott: „Ősi hagyomány, hogy a patriarkák igazolásokat bocsátanak ki a bűnbánók rendjébe tartozóknak bűneik elengedéséről.” Erről írásos igazolást is kaptak: szünkhórokhártion.), azt mindig az eredeti értelemben fogták fel, és csak evilági vezeklések elengedésére korlátozták. Ez azonban sokkal inkább az Ortodox Egyház máig is gyakorolt nagyvonalúságán (amely a szigor és az engedékenység /akrivia – oikonomia/ személyreszabott egyensúlyára törekszik) semmint jogászias gondolkodásán fordult.

Válasz: A szentelmények az Egyház által alapított szent jelek (áldások és más szertartások: pl. szerzetessé nyírás), melyek az Egyház könyörgése által kegyelmet közvetítenek.

Hivatkozás: 1 Tim 4,4: Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember, Mk 3,15: Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. Apcsel 5,15: A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. Apcsel 19,13: Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják segítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: »Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet!« Mk 1,4: János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.

Gondolatok: A szentelmények jelek, melyeket az Egyház alapít a szentségek mintájára. Hatásuk is azokhoz hasonló, de a kegyelmi erő mértéke és hatása nagyon különbözik. A szentelmények jobban függenek a kiszolgálta-tótól, mint a szentségek, mert nem közvetlenül Krisztustól veszik eredetüket. A szentelmények azonban a szentségek irányába mutatnak, és minél nagyobb jelentőségűek, minél jobban a szentség körébe érnek, annál szorosabbra vonja az Egyház az áldások kiszolgáltatását a hierarchiai fokoknak megfelelően.