Válasz: Szeresd Urad, Istened teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
Hivatkozás: Mt 22, 35: és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: Mk 12,28: Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes parancs közül?« Lk 10,27: Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat«. 1Jn 3,23: És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. 1Jn 4,7: Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent.
Gondolatok: A főparancs a Tízparancsolat összefoglalása, mely maga is két részre oszlik: az istenszeretet és az emberszeretet alapvető törvényeire. Ágoston így magyarázza: „Amint a szeretet két parancsból áll, melyre az Úr az egész törvényt és a prófétákat felépíti, úgy a Tízparancsolat is két kőtáblára oszlik.” (Serm. 33, 2,2). A keresztény szeretet elsősorban Isten mindenek felett való szeretetét (imádatát) jelenti, és azt, hogy Istenért mindenki mást teljes szívvel szeretünk. A keresztény szeretet ezért nem ingatag. Nem önmagáért szereti ui. az embert, hanem mert Isten képmása. Míg a világias szeretet az érzelmi és a viszonossági alapon áll, addig az istenszeretetből táplálkozó felebaráti szeretet nem annyira érzelem, hanem a legigazabb jóakarat, mely az üdvösség szolgálatát, ill. a rászoruló emberek lehetőségeinkhez képest segítését jelenti az Evangélium normái szerint.