Daily Archives: 2022.05.24.

Válasz: Az egyházi rend szentségét kizárólag felszentelt püspök szolgáltathatja ki.

Hivatkozás: 1Tim 4,16: Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged. 1Tim 5,19: Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Gondolatok: A pap tehát a kormányzás teljes jogát és az ehhez nélkülözhetetlen papszentelési hatalmat nélkülözi. A püspök többlete a részegyház vezetés joga és felelőssége. Ehhez kapja a szentségi többletet, vagyis a papszentelés hatalmát. A pap és püspök között ez az egyetlen különbség, amelyet semmilyen szükséghelyzet nem törölhet el. Egyszer Szt. Jeromos kifakadt: „Mit csinál a püspök, a szentelést kivéve, amit a pap nem csinálhat?” (Ep. Ec. II.15,17). Ha egyesek a papnak is szentelési hatalmat tulajdonítottak, annak oka az apostoli kor kiforratlan szókincse, néhány visszaélés és téves intézkedés volt. (Szt. Atanáz is összetörette Ischyras kelyhét, mert csak egy áldozópap „szentelte fel.”)

Válasz: Az egyetlen egyházi rend három fokozatra oszlik: püspökségre (episcopatus), papságra (presbyteratus) és szerpapságra (diaconatus). Ezeken felül ismerjük az Egyház által létrehozott ún. kisebb rendeket, amelyek csupán szentelmények, nem szentségek, de a liturgikus szolgálatában fontos szolgálati, a papi rendhez vezető úton kiemelkedő előkészítő szerepük van.

Hivatkozás: 1Tim 4,16: Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged. 1Tim 5,19: Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Gondolatok: Az egyházi rendet két részre oszthatjuk: a szentségi karaktert adó nagyobb rendekre, és az egyházi szokások alapján létrejött kisebb rendekre, melyek a tényleges papsághoz vezető út lépcsőfokai. Valódi értelemben papnak csak az áldozópapot és a püspököt tekintjük, mert ők rendelkeznek áldozatbemutató hatalommal. A kisebb fokozatok nem krisztusi alapításúak, hanem igények szerint létrejött szolgálatok; csupán szentelmények. Számuk és elnevezésük koronként és rítusonként változó. Az egyetlen rend három fokozatú, de nem tekintjük három külön szentségnek. A papság és a szerpapság ui. a püspökségből származik. A püspök bírja a papi hatalom teljességét és a főpapságot; ő az apostolok teljes jogú utóda. Szerepe kikerülhetetlen, nélküle nem lennének sem papok, sem szentségek. Ő ad át bizonyos hatalmat és jogosítványokat azoknak, akiket munkatársul és helyetteseiül választ. A papoknak papi hatalmatad, a diakónusoknak pedig olyan feladatot, mely járulékosan elöljárói, de nem szorosan vett papi funkció. Az Ortodox Egyházban ezért a diakónus önállóan liturgikus szolgálatot nem végez. A püspökök sorát az apostolok indították el, és e sorozat töretlen. Ezt nevezzük apostoli folytonosságnak, s ezért hívjuk őket az apostolok utódainak. Az atyák is ismerik a három fokot. Antióchiai Szt. Ignác írja: „A diakónust úgy kell tisztelni, mint Krisztust, a püspököt, mint az Atya képmását, a papságot pedig, mint Isten szenátusát, az apostolok kollégiumát” (Tral. 3).

Válasz: Az egyházi rend kiszolgáltatása a püspök kézrátételével és szentelési imádságával történik.

Hivatkozás: 1Tim 4,14: Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Válasz: Jézus a szent rendet a Titkos Vacsorán adott eucharisztikus parancsával alapította.

Hivatkozás: Lk 22,10: Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

Gondolatok: Az apostolok tehát a Krisztussal való közvetlen kapcsolat által és az ő kiválasztó akaratán keresztül váltak tényleges papi hatalommal bíró apostolokká. A papszentelés ezt a közvetlen kapcsolatot adja tovább. Általa a pap, és kivált a püspök, olyan hatalmat és tekintélyt kap, mintha maga is ott lett volna az Üdvözítő közelében és a Titkos Vacsorán.

Válasz: Az Szentség vétele egyesít Krisztussal, megerősíti a megszentelő kegyelmet, és segítő kegyelmet ad.

Hivatkozás: Jn 6,48 – 56: Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. ⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«
⁵²Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« ⁵³Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

Válasz: Minden keresztény szentáldozáshoz járulhat, aki a kegyelem állapotában van, igaz hitet vall az Eucharisztiáról és a megfelelő előkészületeket (böjt, ima) megtette.

Hivatkozás: 1Kor 11,27: Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Jn 6,53: Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.

Gondolatok: A szentáldozás egyetlen kritériuma a kegyelmi állapot. Áldozás előtt böjtöt is kell tartani, azaz bizonyos ideig tartózkodni kell az étkezéstől. A szentségi böjt nem lényege az áldozásnak, de az Egyház előírja, hogy ezzel a Szentség iránti tiszteletet fenntartsa, és az Eucharisztia és a közönséges kenyér közötti különbség tudatát ébren tartsa. A Didaché szerint csak megkereszteltek vehetik magukhoz a Szentséget, ha bevallják bűneiket (Did 9,5). Szt. Jusztinusz szerint csak keresztények áldozhatnak, azok közül is, akik az Úr törvénye szerint élnek (Iustin. I. 66). A szentségi böjtről, mely koronként változik, már Szt. Ciprián és Tertullián is tud (Epist. 54. 6,8; Ux. II.5). Az Egyházon belül koronként más volt az áldozás gyakorisága. Mindkét gyakorlattal lehet jól is és rosszul is élni. A régi mondás szerint: „a szentáldozásból a sok sem sok, és a kevés sem kevés,” de a híres lelki vezetők inkább a gyakori áldozás felé hajlanak. Aranyszájú Szt. János napi áldozást ajánl, de csak tiszta lelkiismerettel (Epist. 54,2; inHeb. 14,7). Mindenesetre évente egyszer, mégpedig a húsvéti ünnepkörben mindenki köteles áldozni. Ezt ugyan isteni parancs nem rögzíti, de szükséges, mert a kegyelem leghatékonyabb eszköze. A kisgyermekek áldoztatását illetően sem képvisel Bizánc és Róma azonos álláspontot. Az Ortodox Egyház a kisgyermekeket, már rögtön a keresztelés után megáldoztatja, és később sem fosztja meg őket az Úr szentségeitől. Róma megköveteli az értelem használatát, legalább olyan szinten, hogy az áldozó különbséget tudjon tenni a színek és a szentség között.

Válasz: Szent Liturgiát kizárólag felszentelt püspök és pap mutathat be.

Hivatkozás: Zsid 5,4: Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Lk 22,10: Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

Gondolatok: Az ószövetségben az áldozatbemutatás a papi osztálynak volt fenntartva. Az utolsó vacsorán, az első Liturgián csak az apostolok voltak jelen: sem a szélesebb tanítványi kör, sem a szent asszonyok, de még az Istenszülő sem volt hivatalos. Ebből látszik az Eucharisztia és az újszövetségi papság szoros összefüggése. Jézus csak az apostolokat hatalmazta fel: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Didac 15,1), ők pedig ezt a hatalmat csak a püspököknek és a papoknak adták át, és nem minden hívőnek. Az ennek ellenkezőjét állító felekezetek sem vonják le elméleti állításuk gyakorlati következményeit. A hagyomány kezdettől egyértelmű. Már 90 körül, tehát még János apostol életében, Római Szt. Kelemen az Eucharisztia-végzést kizárólag a püspököknek és papoknak tulajdonítja (Cl. Rom. 41,2).

Válasz: Az Úr azért alapította az Eucharisztiát, hogy jelenvalóvá váljék áldozata, kereszthalála és feltámadása; testével és vérével tápláljon minket, és jelenlétével építse az Egyházat.

Válasz: Jézus istenségével és emberségével, testével és vérével, valósággal, lényegileg, egészen és osztatlanul van jelen a színek alatt.

Gondolatok: Hogy az Eucharisztia nem pusztán lakoma, hanem elsősorban áldozat, azaz, hogy a kenyér és bor azonos lesz azzal a testtel, amely a kereszten szenvedett, világosan jelzi Krisztus: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára” (Mt 26,27). Az sem véletlen, hogy a húsvéti áldozati bárány vacsorájának elővételezéseként üli meg tanítványaival a vacsorát. Maguk a zsidók is akkor áldozták fel véres áldozatként a bárányt, melyet az egyiptomi fogságból való szabadulásért mutattak be. A zsidók kultikus vacsorája tehát az ő vacsorájának és szenvedésének előképe. Márpedig ez áldozati lakoma volt, mégpedig véres áldozat, melyben kicsorgatták a bárány vérét, vagyis különválasztották a testet és a vért, éppúgy, mint Jézus az utolsó vacsorán, vagy a pap a Liturgiában. Szt. Ambrus az átváltoztatás igazolására és megvilágítására egy sor bibliai párhuzamot keres, mint pl. a teremtés ténye, a megtestesülés, az egyiptomi csodák: Mózes botjának kígyóvá változása, a Nílus vizének vérré változása, Elizeus baltájának úszása stb. Ugyanabban a művében írja: „Azt fogod mondani: »De mást látok!« Nincs tehát ereje Krisztus szavának az elemek fajának megváltoztatására? Amit készítünk, az Szűztől született Test. Mit akadékoskodsz itt a természet rendjével, amikor a természet rendjéből éppen kitör az Úrnak szűzi születése is? Bizony, Krisztus igaz teste ez, amely megfeszíttetett és eltemettetett; valóban annak a testnek a szentsége ez” (Myster IX. 51). Szt. Jusztinusz tanúsága: „Nem mint közönséges ételt és mint közönséges italt vesszük mi azt. Hanem miként Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk, amikor Isten Igéje által testté lőn, és a mi üdvösségünkre testet és vért öltött, úgy tanításunk van, hogy egy tőle eredő imádság által hálaadás közt megszentelt eledelt veszünk, mely átváltozás útján /καταμεταβολήν/ testünk és lelkünk táplálására szolgál, mely nem más, mint ama testté lett Krisztusnak teste és vére” (Apol I. 66). Szt. Iréneusz kereken kimondja a szentség anyagát és formáját, ill. az átváltozás valóságát (V. 2,2).