Válasz: Jézus istenségével és emberségével, testével és vérével, valósággal, lényegileg, egészen és osztatlanul van jelen a színek alatt.
Gondolatok: Hogy az Eucharisztia nem pusztán lakoma, hanem elsősorban áldozat, azaz, hogy a kenyér és bor azonos lesz azzal a testtel, amely a kereszten szenvedett, világosan jelzi Krisztus: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára” (Mt 26,27). Az sem véletlen, hogy a húsvéti áldozati bárány vacsorájának elővételezéseként üli meg tanítványaival a vacsorát. Maguk a zsidók is akkor áldozták fel véres áldozatként a bárányt, melyet az egyiptomi fogságból való szabadulásért mutattak be. A zsidók kultikus vacsorája tehát az ő vacsorájának és szenvedésének előképe. Márpedig ez áldozati lakoma volt, mégpedig véres áldozat, melyben kicsorgatták a bárány vérét, vagyis különválasztották a testet és a vért, éppúgy, mint Jézus az utolsó vacsorán, vagy a pap a Liturgiában. Szt. Ambrus az átváltoztatás igazolására és megvilágítására egy sor bibliai párhuzamot keres, mint pl. a teremtés ténye, a megtestesülés, az egyiptomi csodák: Mózes botjának kígyóvá változása, a Nílus vizének vérré változása, Elizeus baltájának úszása stb. Ugyanabban a művében írja: „Azt fogod mondani: »De mást látok!« Nincs tehát ereje Krisztus szavának az elemek fajának megváltoztatására? Amit készítünk, az Szűztől született Test. Mit akadékoskodsz itt a természet rendjével, amikor a természet rendjéből éppen kitör az Úrnak szűzi születése is? Bizony, Krisztus igaz teste ez, amely megfeszíttetett és eltemettetett; valóban annak a testnek a szentsége ez” (Myster IX. 51). Szt. Jusztinusz tanúsága: „Nem mint közönséges ételt és mint közönséges italt vesszük mi azt. Hanem miként Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk, amikor Isten Igéje által testté lőn, és a mi üdvösségünkre testet és vért öltött, úgy tanításunk van, hogy egy tőle eredő imádság által hálaadás közt megszentelt eledelt veszünk, mely átváltozás útján /καταμεταβολήν/ testünk és lelkünk táplálására szolgál, mely nem más, mint ama testté lett Krisztusnak teste és vére” (Apol I. 66). Szt. Iréneusz kereken kimondja a szentség anyagát és formáját, ill. az átváltozás valóságát (V. 2,2).