Daily Archives: 2022.03.28.

Válasz: Istent üdvös félelemmel kell tisztelni, de nem szabad szolgai rettegéssel sérteni.

Hivatkozás:

Iz 11,2: Rajta nyugszik az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke,
a tanács és az erősség lelke,
a tudás és kegyesség, és az Úr félelmének lelke;

Sir 25,14: Isten félelme mindenen túltesz

1Kor 7,1: Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni.

1Pét 1,17: És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején; 1Pét 2,17: Mindenkit becsüljetek, a testvéri közösséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

1Ján 4,18: A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.

Róm 8,15: Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!«

Zsid 5,7: Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.

Gondolatok: Isten végtelen hatalom birtokosa. Emberileg lehetetlen, hogy aki ezt belátja, ne szemlélje megrendülve a végtelen fölséget. Ezt nevezzük istenfélelemnek, amely a Szentírás szerint a Szentlélek egyik nagy ajándéka, mely távol tart a rossztól (Sir 21,7). Ha a Szent Írás beszél is arról, hogy a keresztény szívben nincs félelem, akkor ezt a görög „fóbosz” (vö. fóbia) rettegés szóval jelöli, ellentétben az üdvös istenfélelemmel, melyet az „eulabeia” görög szóval jelöl, mely még az Üdvözítőben is megvolt (Zsid 5,7). A tiszta vallásosságban tehát nincs helye az indokolatlan vagy szolgalelkű „szennyes rettegésnek”, a fóbiának, mely elfeledkezik arról, hogy Isten szeretetből teremtette a világot, és Fiát küldte el az emberiség megváltójául és üdvözítőjéül. Ezért ta-nítják az atyák, hogy a helyes istentiszteletben egyszerre van jelen a félelem és bensőséges szeretet („tre-mendum et fascinosum”). És ha a Szent Írás ezen kifejezéseknek használatánál nem mindig következetes, annak oka, hogy erőteljesen akarja hangsúlyozni a bűn végzetes hatásait.

Válasz: Az hogy Isten magától való, azt jelenti, hogy létét nem másnak köszönheti, hanem ő a lét teljessége.

Hivatkozás: Kiv 3,14: Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!« Jn 5,26: Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, Iz 40,15: Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön, és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek; íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.

Gondolatok: Isten minden léttartalom birtokosa, vagyis Isten szükségképpen létezik, ő a legvalóságosabb lét, a tiszta lét, maga a Lét (színlét). Jeromos szerint: „Isten, aki mindig van, nem származtathatja egyebünnen a létét, hanem saját magának eredete, és önállásának saját maga az oka” (InEph 2, 3, 14).

Válasz: Isten irgalmassága azt jelenti, hogy föltétlen igazságossága mellőzése nélkül is érvényre tudja juttatni megbocsátó jóságát.

Hivatkozás: Bölcs 11,24: mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, Jn 3,16: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mt 9,1: Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.

Gondolatok: Augusztinusz szerint: „Isten irgalmassága nagyobb mint az összes nyomorúság.” Ám ebben semmi nincs az em-beri irgalom gyöngeségéből. Istenben – tökéletessége folytán – az irgalom tkp. azonos az igazságossággal. Istenben ezért nem beszélhetünk érzelmi alapokon álló irgalomról: „Ha az irgalomból gondolatban eltávoztatod az együttszenvedést, úgy, hogy megmarad a támogatásnak és a nyomorúságtól való megszabadításnak a jóakarata, akkor lesz némi sejtelmed az isteni irgalom mibenlétéről” (Q. ad Simpl II, 2,3). Ez igazság, mert minden körülményt figyelembe vesz, és irgalom is, mert nem a tények pőre tárgyilagosságát tekinti. „Az irgalom nem a konkrét helyzeteket méltányoló elnézés; hanem igazság, mert a valós értéke szerint kezeli az embert” (Schütz: Dg. I. 37).

Válasz: Az isteni igazságosság Istennek az a tökéletessége, amelynél fogva minden lényt a valódi értéke szerint méltányol és kezel.

Hivatkozás: Ez 18,21: Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; Róm 2,5 : Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul

Gondolatok: Az igazságosság „állandó készség, mindenkinek megadni, ami neki jár.” Isten esetében ez csak módosítva alkalmazható. Isten ui. senkinek sem tartozik. (Róm 11,35) Mégis használhatjuk ezt a meghatározást, mert Isten engedi az embert érdemeket szerezni, s ezen keresztül jutalmaz és büntet. Az Isten megadhatja és meg is adja mindenkinek, ami neki jár. Nem úgy, hogy az ember az isteni törvényt visszaolvashatná az Istenre és követelőzhetne, hisz Isten felett nincs Úr és törvény, hanem úgy, hogy Isten méltányolja a teremtmény törekvését és bünteti gonoszságát. Ide tartozik, hogy nála mindenki egyenlő elbírálás alá esik, mert ő ismeri teljesen az embert, és látja mindenestül korlátait és tetteinek titkos körülményeit. Az isteni igazságosság osztó, jutalmazó és büntető igazságosság. Isten megtorló büntetése nem bosszúvágy következménye, hanem Isten abszolút szentségének a bűnnel szembeni érvényesülése. Augusztinusz szava-ival: „Nem sóvárogja Isten a bűnösnek büntetését, mintha jól akarna lakni a bosszúval, hanem ami igazságos, azt hatá-rozza nagy csöndességgel, és hajtja végre helyes akarással” (ApProsper. Sent 12).

Válasz: Ami változik, értéket nyer vagy veszít. Isten azért nem változik, mert tökéletes. Tökéletessége nem fokozódhat, s nem fogyatkozhat, ezért Isten teljességgel változhatatlan, így benne semmilyen szempontból nincs hiány, minden kiválóságot a legnagyobb fokban egyesít magában.

Hivatkozás: Szám 23,19:

Isten nem ember, hogy hazudjon,
s nem ember fia, hogy változzon.
Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné?
Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?

Jak 1,17: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.

Mal 3,6: Bizony én vagyok az Úr, aki nem változtam meg,
de ti akkor is Jákob fiai maradtatok!

Gondolatok: Ez nem merevséget jelent, hanem, hogy Isten önmagával teljesen azonos; benne nincs bölcseleti értelemben vett mozgás: semmi nem megy át a képességiségből a megvalósultságba, mert nála minden a teljes megvalósultság (tiszta aktus) állapotában van. Alexandriai Szt. Cirill tanítja: „Mi más volna, mint változás és vaskos változandóság, ha Isten a képességiségből átvándorolna a ténylegességbe?” (Di. adAr. 2)

Válasz: Istent azért felfoghatatlan és kimondhatatlan, mert meghalad minden értelmet és minden beszédet. Isten végtelenül több mindannál, ami róla gondolható vagy mondható.

Hivatkozás: Jób 11,7: Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?; Sir 43,30: Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél!; Róm 11,33: Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!

Gondolatok: Isten felfoghatatlansága egyenesen következik kimeríthetetlen végtelenségéből. Őt fölfogni ui. annyit tenne, mint teljes végtelensége szerint megérteni és gondolatilag kimeríteni. Épp ezért Isten az angyalok számára is felfoghatatlan. Ebből levezethető a kimondhatatlanság is, ami nem azt jelenti, hogy Istenről szóló beszédünk értelmetlen, hanem hogy a róla alkotott leghelyesebb fogalmaink mellett is mindig több marad, mint amit róla gondolunk vagy mondunk.

Válasz: Isten halhatatlan: soha nem volt kezdete, és nem is lesz vége.

Hivatkozás: 1Tim1,17: Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen!

Válasz: Isten láthatatlan, mert nincs teste, hanem tiszta szellem.

Hivatkozás: 1Jn 4,12: Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk.; 1Tim 1,17: Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen! ; 1Tim 6,16: aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem látott és nem láthat, akinek dicsőség és örök hatalom! Ámen!; Kiv 33,20: Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.«

Válasz: Isten mindenhatósága azt jelenti, hogy korlátok nélkül mindent megtehet, kivéve ami fogalmi ellentmondást tartalmaz.

Hivatkozás: Dán 13,42: Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt: »Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, ; Ter 3,9: Az Úr Isten azonban szólította az embert: »Hol vagy?«; Kiv 3,9: Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket.; Zsid 4,13: Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.;

Jer 11,20: Seregek Ura, igazságos bíró,
vesék és szívek vizsgálója,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!

Ter 17,1: Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes; Jel 1,8: Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

Gondolatok: A mindenhatóság nem terjed ki arra, ami logikailag, erkölcsileg lehetetlen, vagy lételméletileg a semmivel egyenlő. Nem képes „nálánál nehezebb követ felemelni”, vagy „szögletes gömböt” teremteni.

Válasz: Az isteni mindentudás azt jelenti, hogy Isten ismeri a múltat, érti a jelent, látja a jövőt, és előtte semmi nem ismeretlen: tökéletesen érti önmagát és ami rajta kívül van.

Gondolatok: Augusztinusz: „Aki nem tudja a jövőt, nyilván nem Isten” (CD V 1,9).