Kedves testvérek!
Bármilyen könnyű meghatározni a Karácsony lényegét, dogmatikai tartalma mégis sokak előtt homályban marad. Ezért közelítsük meg most a kérdést ellentétes oldalról. Azaz mi nem a Karácsony?
A Karácsony először is nem a megtestesülés ünnepe. Annak ellenére, hogy sokszor így határozzák meg, ez a definíció hibás. Van ugyan köze a megtestesülés titkához; ui. annak láthatóvá válása valóban Betlehemben történt, de a pillanat, amikor Isten testté lett, 9 hónappal korábban Názáretben történt, és március 25-én ünnepeljük „Örömhírvétel” néven.
Éppen azért nevezzük Máriát Istenszülőnek, hogy ezzel is kifejezzük, hogy Akit Mária szült, Isten volt. És nem a születéskor vette fel az isteni természetet, hanem a foganás pillanatától kezdve egyesült benne az isteni és emberi természet: „változás és keveredés nélkül, oszthatatlanul és elválaszthatatlanul.” (Ahogy a Kalkedoni Zsinat meghatározta.) Vagyis a Mária méhében szunnyadó, tudattalan magzat maga volt a mindentudó és mindenható Isten.
A Karácsony a megtestesülés láthatóvá válásának, kinyilvánulásának ünnepe. És a karácsonyi ikonon azért látható egy szamár és egy ökör a jászol mellett, hogy utaljon a prófétai jövendö-lésre: „Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is ura jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért engem.” A Krisztust elutasító zsidó néppel szembeni kritika ez. Az állatok hódolnak, a választott nép elfordul. De végső soron nem lehet ugyanazt ráaolvasni azokra a keresztényekre, akik rendre távol maradnak a templomtól?
De a Karácsony nem is a „szeretet ünnepe.” Nem állítom, hogy nincs köze az Istennek az emberek felé tanúsított szeretetéhez, vagy nem tagadom az ünnep családi kötelékeket megerősítő jellegét. De igenis visszautasítom, hogy az ünnepet lefokozzuk egy hangulati elemekkel gazdagított, üzleti érdekekkel átszőtt, kispolgári érzelem szintjére.
A szertartási könyvekbe ui. nem az van írva, hogy „Karácsony, a szeretetet ünnepe,” hanem az, hogy „Urunk test szerint való születése.” Azért test szerint, mert csak emberi természete szerinti születését ünnepeljük. Isteni természete szerint ui. Jézus az Atyától öröktől fogva születik(!). Ezért mondjuk, hogy Jézus „Atyától anya nélkül, és Anyától atya nélkül” való.
Ez tehát egy születésnap. És bármennyire átitatta még az egyházi közfelfogást is, hogy ez csak kinevezett ünnep, és a valóságban nem tudjuk, mikor született Jézus, ez mégsem igaz. Mert tény, hogy a Nikeai Zsinat rendelte el az ünneplését a római Sol Invictus („a legyőzhetetlen nap”) pogány ünnep ellensúlyozására, de Aranyszájú János szerint az ünnepet Rómában már sokkal korábban („emberemlékezet óta”) ülték; sőt a szemérmetlen ünnepet épp a Karácsonnyal szemben vezették be a 280-as években, az üldözések leghevesebb korában.
De honnan tudjuk, hogy melyik napon született Jézus? Gábriel angyaltól hallottuk, hogy amikor Mária fogant a méhében, Erzsébet már 6 hónapos várandós volt az Előhírnökkel. Azt is tudjuk, hogy amikor a Keresztelő fogantatott, apja Zakariás tömjént mutatott be a templomban, vagyis Jom Kippur ünnepe volt, azaz szeptember 25 tájéka. Innen könnyű kiszámolni, hogy erre 6 hónap, majd 9 hónap, az december 25. Tehát lehet, hogy az időpont nem napra pontos, de csak néhány nap eltérés lehetséges ide-oda. Ne adjunk hitelt a szirénhangoknak, amelyek keresztény hagyományainkat egyenként a „nem ez a lényeg” örve alatt a történeti kritika mázával vonják, így téve fokozatosan az Egyházat is hiteltelenné, az élő kereszténységet pedig fárasztó és kiüresedett mítosszá.
Tehát születésnap van ma; melyre egyszer Krisztus ajándékot is kapott a napkeleti bölcsektől. De talán az egyetlen szülinap, amikor évről-évre nem az ünnepelt kap ajándékot, hanem az Őt ünneplők. Tegyünk idén kivételt; adjunk mi is valamit a szülinaposnak. Nem kell több, csak amire vágyik: a szívünkre, az istenszeretetünkre, a templomi jelenlétünkre.
Krisztus születik! – Dicsőítsétek!