Kedves testvérek!
Engem meglehetősen zavar, inkább taszít, amikor a szentbeszédben könnyűzenei idézeteket használnak fel. Most mégis következetlen leszek, ui. éppen a héten ütötte meg a fülemet a rádióban egy ismert magyar együttes népszerű dalának első néhány sora: „Amikor összehozta az Isten a világot, a férfiból egy darabot kivágott, hogy megcsinálja neki belőle a nőt, azóta áldják a fiúk a Teremtőt, aki az életnek értelmet adott.”
Ez a néhány sor meglepően pontosan írja le azt, hogy az eredet bibliai történet mélyértelmű jelképét, hogy ti. a férfiból hiányzik egy darab (az a bizonyos oldalbor-da), amit a nő tölt be. A történet egyben sejteti, hogy milyen horderejű az a biokémiai magyarázatokkal pusztán meg nem indokolható érzés, ami férfit a nőhöz köti.
Mi férfiak, a nőkért mindenre képesek vagyunk. Eleinte… (Eleinte a sárkányt is megölnénk a kedvesünkért, később már a boltba se nagyon akaródzik elmenni, ha megkér.) De a kapcsolat kezdeti szakaszában a férfi a nőért mindenre képes, és ettől a bűntől megrontott állapotunkban ez nem csak pozitív értelemben igaz. A nőkért hazudunk, lopunk, olyakor gyilkolunk is. A szerelmes férfi nem lát, nem hall, pusztító szenvedélye nem ismer korlátokat, lerombol családot és fittyet hányhat még a megismert isteni törvényre is.
Ez a helyzet Heródes esetében is. Galilea tetrarchája szerelmi hevületében meggondolatlan ígéretre ragadtatja magát, majd a szavatartót játszva lefejezteti az Előhírnököt, és ezzel a legsúlyosabb emberi bűn terhét veszi a nyakába. Megölte Isten utolsó és legnagyobb Prófétáját. De indokolható-e ez azzal, hogy a férfiba a nő iránti vágyat maga Isten helyezte el? Menthetjük-e Heródest azzal, hogy nem volt beszámítható?
Nem. Egyáltalán nem. Hiszen, ha a leány azt kérte volna Heródestől, hogy adja neki a trónt, vagy épp vessen véget a saját életének, vajon megtette volna? Nem hiszem. Ezért mondja Szent Jeromos: „Amit elutasított volna, ha a maga ügyéről lett volna szó, azt el kellett volna utasítani akkor is, amikor a Prófétáéról volt szó.”
Hármas tanulságot is rejt számunkra ez a történet, testvérek! Az egyik, hogy ne esküdözzünk, Krisztus is mondta, s ha már megtettük, tudnunk kell, hogy a gonosz ígéreteket nem kell betartani; és gonosz az az ígéret, amit csak bűn által lehet teljesíteni.
A második, hogy hibáink és bűneinek vonatkozásában nem mutogathatunk Istenre, hogy ti. Ő tett bennünket olyanná, amilyenek vagyunk, és hogy végső soron csak azt a programot hajtjuk végre, amit Isten táplált belénk. Ez csúsztatás. Isten lehetősége-ket, potenciákat adott (ezek közé tartozik az ösztönélet és a vérmérséklet, a habitus is), de Isten ad józan észt és hitet is, és mi tesszük ezekből azzá magunkat, amik vagyunk.
A harmadik tanulság, hogy az ösztönökre való hallgatás a józan ész és az isteni parancsok kontrollja nélkül csakis a halálba vezet. Ha nem is feltétlenül ebben a világban; hanem majd a másikban, az örökkévalóságban…