Kedves Testvérek!
A szamáriai asszony nem volt könnyű eset. Nem csak azért, mert nem a bibliai erkölcsök szerint alakította az életét (öt férje volt, és épp vadházasságban élt), hanem mert (ha megfigyeljük) kissé kötekedő természete volt. Krisztusnak is mondott olyanokat, amiket egy idegen embernek nem szoktunk: „csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál?” (tkp. Kinek képzeled magad?); vagy: „Látom próféta vagy,” vagyis: Okostojás… Nem róható fel neki, nem tudta, kivel beszél.
Amikor pedig Jézus egy az asszony számára kényelmetlen kérdést kezd el feszegetni, akkor ő (mint rutinos vitatkozó) eltereli a kérdést egy perifériális vallási kérdésre (arról beszélgessenek inkább, ne a magánéletéről.)
Egyébként kicsit jellemző ránk is: Isten segítsen meg minket, adjon ezt, tegyen meg azt, de már bocsánat, a magánéletembe ne szóljon bele, a szexualitásomba ne avatkozzon bele! Ez olyan mintha Istent kiűznénk életünk bizonyos területeiről. De ez bálványimádás. Mert olyan Isten, akivel ezt meg lehet tenni, olyan Isten nincs…
Jézus ezért isteni fölénnyel siklik át az asszonyi taktika fölött és az kultikus részletekbe merülés helyett megadta az igaz istentisztelet minden korokra érvényes alapjait: „Lélekben és igazságban.” Mert az Atya ilyen imádókat kíván. – Lélekben és igazságban… Mit jelent ez? És mit nem?
Lélekben imádni azt jelenti, hogy hitéletünket nem a felületen, nem a külsőségek szintjén éljük meg elsősorban, hanem szívünk, értelmünk, egész emberségünk alárendelődik Isten tekintélyének és szeretetének. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség vallásunk külső jeleire, az istentisztelet külső formáira, a hagyományokra. Dehogynem. De ezek csak a keretet adják. Nélkülük nem élhetünk lelki életet, de csak velük sem. Egy példa a külsőségre a köszönés. Nyilván nem elegendő a házassághoz, ha pusztán köszönünk a hitvesünknek; de mi lesz, ha még nem is köszönünk neki?
Igazságban imádni Istent azt jelenti, hogy először is nem hiszek mindenféle eretnekségben. Nem mondhatom, hogy ezt is hiszem, meg azt is, ami ezzel homlokegyenest ellenkezik. Mert akkor egyiket sem hiszen igazán. Ha ui. Isten mond, ha kinyilatkoztat valamit, akkor nem lehet összevissza beszélni. Istennek egyféle kinyilatkoztatása van, ezért csak egyetlen Egyháza van. Ahogyan azt a Hitvallásban is mondjuk.
De igazságban imádkozni azt is jelenti, hogy amit a Hitvallásban olvasok, vagy az imádságban kimondok, azt valóban hiszem, nem pusztán előadom a vallásos embert. Mert ebben az esetben csak vallásosak vagyunk, de nem hívők.
Lehet, hogy a szamariai asszony ebből még akkor keveset értett, de a Jézussal való találkozásból új ember született. A régi embert, a találkozás előtti életet a kútnál felejtett veder jelképezi. Ez az asszony a Jézussal való találkozástól annyira átalakult, hogy a hagyomány szerint vértanú lett. Ő Szent Fotiné. „És nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja.” Az istenszeretet pedig sok bűnre fátylat borít.
Adja meg nekünk is Isten, hogy a Szent Léleknek ez az átalakító munkája bennünk is kialakítsa az „új embert,” aki minden nap megújul Teremtőjének dicséretére. ÁMIN