Szent Fantin atya

Ünnepe: Augusztus 30.
Fantin atya Ke. Kalábriában született. Fiatal korától Isten szolgálatára szentelte magát. Először hazájában volt szerzetes, aztán a thesszáliai Larisszában, végül Szalonikben telepedett le és itt halt meg a IX. század végén vagy a X. század elején.

Szent Pál konstantinápolyi patriarcha.

Ünnepe: Augusztus 30.
A Ciprus szigetéről származó Szent Pál 780-ban lett s főváros pátriárkája. Erényes és Istenfélő ember volt. Szomorúan látta a képrombolás tévtanításának ter­jedését. Szerette volna Kazár Leó képromboló császár halála után az ikononok tiszteletét helyreállítani, de nem tudta, mert nem volt segítsége és a tévtanítás erősen az emberekbe ivódott. Titokban elhagyta tehát pátriárkái székét és szent Florus kolostorába belépve szerzetessé lett, Négy évig kormányozta az Egyházat. Megbetegedett és ezért szánta rá magát erre a lépésre.

Szent Alexandrosz (Sándor) és János konstantinápolyi érsekek.

Ünnepe: Augusztus 30.
Szent Sándor (†340) először segédpüspök volt. Részt vett az első egyetemes zsinaton Metrofán pátriárka megbízásából, aki idős kora miatt nem tudott részt venni a zsinaton. Buzgón védelmezte az igaz hitet az ariánusok ellen. Metrofán halála után ő lett a konstantinápolyi pátriár­ka 325-40 között. Az ő imádságára büntette meg Isten a tévtanító Ariust. Szent János (†595) pátriárkáról, a böjtölőről szeptember 2-án emlékezünk meg.
518-20 között kormányozta a konstantinápolyi patriarkátust.
Kristóf atya Romában született. Szent Teodoz atya kolosto­rában volt szerzetes Palesztinában a VI. században. A kolostorban 11 évet töltött el szigorú vezeklésben. Egy látomás folytán a Sínai hegyre ment, és ott böjtben és imádságban 50 évet töltött. Késő öregségben hunyt el Teodóz atya kolostorában.

A dicsőséges Próféta és Előfutár, Keresztelő Szent János fejevételének emlékezete.

Ünnepe: Augusztus 29.
Keresztelő szent János szépen indult életének látszólag szomorú vége lett.
Az evangéliumok elbeszélése szerint, Heródes király a Tör­vény ellenére elvette testvérének Fülöpnek feleségét, János ezért meg­dorgálta őt.
Aranyszájú szent János szavaival így folytatódnak az ese­mények: „János (Heródesnek) a bűn kötelékétől lebilincselt lelkét szemre­hányással feloldani törekedett, a király azonban a feloldozót megkötöz­te … bár megkötöztetett János, beszélt, és börtönbe vettetve szemre­hányást tett … nem a haláltól félt János, hanem félt az igazságot nem ki­mondani. Jánost pedig amikor megölte, nemcsak egy gyilkosságot követett el hanem többet is … Mikor ölte meg őt? Szégyen róla beszélni … Heródes születésnapján Heródiás lánya táncolt középen, és megtetszett neki, és azért esküvel ígérte, hogy megad neki mindent amit kér … Ó rossz szüle­tésnap, amely a próféta gyilkosságát leheli … az egész világ világító fé­nyét Jánost kioltotta … sajátmagát sötétségbe borította. Bár János cserépedénye a földbe helyeztetett, lelke mégis világító lámpás azoknak akik az alvilágban voltak.” Hirdette nekik, hogy közel van a megváltás napja, és jön Az, Aki őket az alvilág sötétségéből a mennyország fényre veze­ti mindörökre. Az Előhírnök halála 32-ben következett be.