Testvérek!
Kevés olyan evangéliumi szakasz van, amelyik ennyire közérthető, amelynek betű szerint magyarázata ennyire átment a köztudatba. Hiszen még a polgári nyelvezetben is talentumnak nevezzük a tehetséges embereket. Szinte közhelyesnek számít, ha azt feszegetjük, hogy adottságainkat, talentumainkat magunk és embertársaink javára és végső soron Isten dicsőségére kamatoztatni kötelesek vagyunk, függetlenül attól, hogy ezek az adottságok mennyire számosak, a lényeg a törekvés. A perikópa allegorikus értelme már kevésbé ismert. Dialógus Szt. Gergely és Aranyszájú Szt. János és más egyházatyák kidolgozták ezt a fajta magyarázatot is.
Hadd tegyek itt egy kis kitérőt. Minden felekezetnek megvan a saját prédikációs hibája, azaz amibe akkor esnek a szónokok, amikor a felkészülés felületes. A protestáns lelkész hajlamos ilyenkor etimologizálni („ez a görög szó ezt és ezt jelenti, ilyen meg ilyen harmadlagos jelentése van.”). Az idő eltelik vele, de sokra nem megy vele a hívő. A katolikus pap hajlamos lehet parttalan és tartalmatlan moralizálásra, az evangéliumi szakasz más szavakkal és egy kis pátosszal történő újra elmesélésre. Az ortodox szónokok típushibája lehet az egyházatyák túlzott és céltalan idézgetése, a tanbeli biztonság mögé rejtve a pillanatnyi felkészületlenséget. Az gyanú is felébredhet a hallgatóban, hogy patrisztikus műveltségét akarja csillogtatni a beszélő. Azért bocsátom mindezt előre, mert én most is és a jövőben is, ha alkalmam lesz szóhoz jutni, törekedni fogok az egyházatyákra hivatkozni. De ezt nem a kioktatás vagy a dicsekvés szándékával teszem. (Még azt is elárulom, hogy vannak megfelelő segédkönyvek, amelyek az evangélium minden egyes verséhez összegyűjtenek néhány ókori idézet. Ezek az ún. katénák. Ezeket csak ki kell keresni, és én használok ilyeneket; alig kell nagyobb fantázia hozzájuk mint egy telefonkönyvhöz.) De ne feledjük. Ezek az emberek nem pusztán a hit hősei, hanem vallási lángelmék, zsenik, akiket Isten nem azért emelt fel az Egyházban, hogy mi véka alá rejtsük ihletett tanításukat. Ha viszont álszerénységből nem mondom el, kitől ered a gondolat, akkor viszont plagizálok, nem hiszem, hogy ez lenne a szerénység netovábbja.
Mit tanít hát erről Aranyszájú és a kettős nyelvtudományú? Mit jelent eszerint az öt, a kettő és az egy talentum? Az atyák szerint az öt talentum az öt érzéket jelenti, vagyis az ezeket birtokló szolga a pogányokat szimbolizálja, akik csak érzékeik útján szereznek ismereteket a világról, másképpen kifejezve ez a külső dolgokról való tudást, a profán, egzakt tudományokat jelenti.
A két talentum jelképezi az értelem és szellem képességeit, illetve a törekvés és munkálkodás készségét. Ennek birtokosai klasszikus kor filozófusai, de ide értjük a művészeteket, sőt a római jogtudományt is, vagyis a legtágabb értelemben felfogott bölcseletet, melynek révén az Istenkereső emberiség sok igaz és helyes dolgot felértett az eszével Istenről és az ő világáról (ez a theologia naturalis a természetes istentan világa.)
Az egy talentum akkor mi? Hát az egyetlen igaz Isten egyetlen kinyilatkoztatása. Az ezt elrejtő szolga pedig a zsidóság, az a zsidóság, amely önmaga jobbik arculatától elfordulva megtagadta a Krisztust, elrejtette a tanítását a pogányok elől, földbe ásta, azaz földi érdekek elérésre fordította tagadhatatlan tehetségét (amely már Krisztus előtt is kísértette a zsidóságot és a messiás-felfogásukat), mert a Megváltó elutasításával elvesztette Ábrahám hitét, Mózes készségét, Dávid bűnbánatát, és a makkabeusok hősiességét. A zsidóság inkább Krisztus gyalázását választotta. Mit mond ez a szolga az Urának? Ahelyett, hogy saját lustaságáért esedezne, ő inkább urát gyalázza: „Tudtam, hogy kemény ember vagy.” Azaz gonosz (ma úgy mondanák: „szemétláda”). „Aratsz, ahol nem vetettél.” Tehát tolvaj is vagy. Sőt, ha még szorosabban Krisztusra értelmezzük, azt jelenti, hogy Isten elfogadja azok jó cselekedeteit (aratsz), akinek nem hirdették Isten szavát (ahol nem vetettél). Ahogy ez már Jónás könyvében is láthattuk.
A szolgák ura így hát ki lehetne más, mit Jézus Krisztus, akiről azt írja az evangélium, hogy hosszú idő után megjött. Mi ez a hosszú idő? Hát a mennybementeltől a második eljövetelig tartó idő, amikor a Pantokrátor, a világ felett uralkodó Krisztus megítéli a világot, a pogányságot és a zsidóságot egyaránt.
Félre értés ne essék; Krizosztomosz itt nem általában a zsidóságról és nem minden egyes zsidóról beszél, és ne akarjunk rögtön antiszemitizmust kiáltani, főleg, hogy maga az Üdvözítő éppúgy zsidó volt, mit az ő Szent Anyja, tanítványai és az első keresztény mártírok. Itt a Krisztus megváltó halálát követően is a meghaladott és beteljesedett zsidó vallásról beszél, akik a szintén zsidó Szt. Pál apostol szerint bizonyos értelemben az evangélium ellensége egészen megtérésük napjáig, mely a világvége előjele lesz.
Kell-e ezek után külön magyarázni mit jelent az, hogy „ezt gonosz és lusta szolgát vessétek a külső sötétségre?” Ez nem azt jelenti, hogy a zsidók nem térhetnek meg vagy nem üdvözülhetnek, hanem azt, hogy csak annyiban, amennyiben a pogányok. Többé nincs privilegizált külön-út, mert az egyetlen út a Krisztus, aki maga az út az igazság és az élet, az ajtó.
Mi ebből a tanúság? Az az egyetlen a sok tanúság között? Az, hogy nincs sok időnk. Az örök bíró az ajtóban áll. A lusta szolga úgy érezte, hogy sok ideje van, hiszen az Úr, hosszú időre ment el. Aztán mégsem volt elég hosszú az az idő. A fiatalok is mindig úgy érzik, hogy sok idejük van hátra az életből. Annyira sok, hogy gyakorlatilag örökké élnek. Pedig általános emberi tapasztalat, hogy az idő sokkal gyorsabban telik, mint ahogyan azt előre elképzeljük. Gondoljuk csak meg? Ki hány éves?… És ennyinek gondoltuk valaha azt az időtartamot, mire ezt megérjük? Nem hiszem? Az idő repül, a homokóra pereg. Nehogy nagyon berendezkedjünk itt, mert nem soká hallhatjuk: „Esztelen (ma úgy mondanák: „te hülye”), még az éjjel számon kérik a lelkedet!”
Aki tehát eddig nem imádkozott, az imádkozzon; ha nem böjtölt, böjtöljön, ha haragudott, bocsásson meg szívből, ha bűnös viszonyt ápol, tépje ki a gyökerestől a gondolataiból. Ha vérzik is az a szív, hadd vérezzen. Annak véreznie kell. Isten tud róla… Hogy amikor visszatér az Úr és felállítja bírói székét, mi ott jó feletet adhassunk előtte.
Áldjuk és magasztaljuk érte a mindenható Istent, most és mindörökké. Ámin.