Kedves testvérek!
A mostani evangéliumi szakasz mindenestül Krisztus isteni természetét hirdeti. Nem a csodatett miatt, hanem a bűnbocsánat révén.
Valódi csodát csak Isten képes tenni. A csoda azonban, bármennyire is látványos, mégsem annyira nyilvánvalóan isteni eredetű, hisz csodaszerű dolgokat a Szentek, de akár bűvészek, szélhámosok, sőt maga az ördög is végre tud hajtani. Ezzel szemben a bűnbocsánat sajátosan az Isten fennhatósága.
A farizeusok nyugodtan gondolhatták, hogy Jézus a csodatévő erőt Istentől kapta, de az már számukra is elfogadhatatlan volt, hogy Jézus megbocsátja valakinek a bűnét. Jézus ugyanis itt isteni hatáskörben intézkedik.
A zsidók azért hitték, hogy csak Isten bocsáthatja meg a bűnt, mert már Ézsaiás próféta megmondta: „Én vagyok az, aki minden bűnödet eltörlöm.” Az írástudók pedig, akik Jézust csak embernek tartották, ezért vádolták őt istenkáromlással: „ember létedre Istenné teszed magadat.” Krisztus azonban most is igazolja a szavait. Először is úgy, hogy látja a rejtett gondolatokat, másodszor úgy, hogy csodát tesz.
Az írástudók gondolatait látva és nyilvánosságra hozva megmutatta magáról, hogy Isten, aki képes a szív rejtett titkait is megismerni. Szent Jeromos szerint ez olyan, mintha azt mondta volna: „Ugyanazzal a hatalommal, amelyekkel a gondolataitokat vizsgálom, képes vagyok megbocsátani az emberek vétkeit.”
Ezt erősítette meg az Úr egy csodával: „Mivel a bocsánat elnyerése nem látható, a testi gyógyulás viszont igen, ezért Jézus megteszi a kisebb, de látható tettet, hogy ezzel bizonyítsa a nagyobb, de nem kézzelfogható tettet. (…) Történjen hát egy testi csoda, hogy igazolja a lelkit!”
Testvérek! Ezt Aranyszájú Szent János mondta, és ha következetesen átgondoljuk a szavait, rádöbbenhetünk, hogy súlyos hangsúly eltolódásban élünk, hiszen Ő azt tanítja, hogy a testi gyógyulás kisebb dolog, mint a lelki. És a kisebbet mindenki hajszolja, de a nagyobbat senki. Mert míg tömegek keresik a testi gyógyulást, addig a lelkit oly kevesen. Ez látszik abból is, hogy hányan ülnek az orvosi rendelőben, és hányan a templomban. Még a plasztikai sebésznél is többen állnak sorban, mint a bűnbánat szentsége vagy az áldoztató kehely előtt. Hol van itt az istenszeretet?
És akik templomba járnak, azok közül is mily kevesen és mily ritkán gyónnak; mert gyakran még a templomba is csak Isten e világi segítségét remélve járnak; és mert így járnak, gyakran azt sem kapják meg, amiért járnak. Ha fordítva tennének, gyónnának és áldoznának, akkor a többit is megkapnák, még kérniük sem kéne.
Azt gondoljátok, hogy felelőtlenül ígérgetek Isten Nevében? Lehet, de azt utánozom, Aki ezt mondta: „Ti pedig keressétek először Isten Országát és az Ő igazságát, és mindezeket (a szükséges e világi javakat) ráadásként mind megkapjátok.”
Nem tudok befejezésképp mást mondani, mint megismételni az Apostol buzdítását: „Az odafent valókat keressétek… …ahol Krisztus ül, az Isten jobbján.”