Kedves testvérek!
A mai példabeszédben arról olvasunk, hogy egy király nagyvonalúan elengedte szolgája minden adósságát, mert az őt erre kérte, viszont miután szolgatársának maga nem engedte el tartozását, súlyos büntetést kapott. Ez a történet úgy gondolom világosan rámutat a megbocsátás fontosságára és a haragtartás kicsinyességére, nevetségességére.
A párhuzam világos: ahogyan a király elengedte a szolgának a 10000 talentumot (ami olyan nagy összegnek felelt meg, hogy értelmetlen átszámolni mai értékére), úgy az Isten is megbocsát nekünk, ha szívből hozzá fordulunk, egy feltétellel: nekünk is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. És amiképp a király is visszavonta nagyvonalú ajánlatát, amikor a szolga (nem tanulva a jó példából) kicsinyes zsarolásba kezdett a neki tartozókkal szemben, úgy Isten az örök kárhozatra veti azokat, aki az övéiknél összehasonlíthatatlanul kisebb bűnöket sem akarják megbocsátani.
A mennyek országába való bejutás kulcsa tehát a nagyvonalúság; vagyis a megbocsátás képessége. Ennek a nagyvonalúságnak semmi köze nincs (legalábbis első körben) ahhoz, hogy mennyi borravalót adunk a fodrásznak; ez a másik ember felé való nyitottságot jelenti, amelyet az istenszeretet táplál.
És Isten nem csupán azért várja el a megbocsátást, mert az a földi együttéléshez, a családi és a társadalmi békéhez elengedhetetlen alkatrész, hanem azért, mert az ember ezen keresztül tudja a legigazabb módon kifejezni Isten iránt a háláját azért, amiért Isten is megbocsát neki.
Még a Miatyánkban is szinte átkot mondunk magunkra, ha nem bocsátunk meg: „úgy bocsáss meg nekünk, ahogyan mi is megbocsátunk.” Tehát ha mi nem bocsátunk meg, úgy te se bocsáss meg nekünk.
Testvérek! Érdekesek a számok is: 10000 illetve 100. Mind a kettő a 10 többszörösei; amely Szent Ágoston szerint jelképesen a Tízparancsolatra utal. Eszerint az ember Isten és a felebarátja ellen hasonló bűnökkel vétkezik, ám a sértés súlyossága arányos a sértett személy méltóságával. És ahogyan súlyosabb apánkat megütni, mint egy idegent; vagy nagyobb vétek a Királyt sértegetni, mint a szomszédunkat, úgy ugyanazon vétkeket az isten fölséggel szemben történt mivolta súlyosabbá teszi.
Testvérek! Ne feledjük, hogy minden ember (te is én is) egyfelől adós Istennek és a társainak, másfelől hitelező, hiszen ellene is vétenek felebarátai. És ahogyan Aranyszájú Szent János mondja: „Isten látja, hogy egyetlen napunk sem múlik el, hogy ne vétkeznénk, hanem minden szégyen nélkül vétkezünk, tettben is szóban is.” Nem így van?
És ha van tapasztalatod arról, hogy milyen, amikor nem bocsátanak meg neked, noha te nagyon epekedsz utána, akkor van némi fogalmad a pokol mibenlétéről.
Vigyáz hát, testvérem, aki most a kegyelem vagy a földi boldogság fényében tekintesz a felfeszített Királyra! Vigyázz, hogyan viselkedsz a többi emberrel, mert ahogyan viselkedsz, annyit értettél meg Isten irgalmasságából, amely Krisztus Jézusban neked adatott, és annyiban is fogsz részesülni belőle az örökkévalóságban.
Áldjuk és magasztaljuk érte a mindenható Istent, most és mindörökké. Ámin.