Válasz: Jézus a feltámadását követő negyvenedik napon fölment a mennybe. Ezzel bevonult Isten uralmába, és emberségével is részt vesz dicsőségében.
Hivatkozás: Apcsel 1,9: Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. Jn 12,32: Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« Jn 16,7: De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
Gondolatok: A mennybemenetelt a Biblia úgy írja le, mintha Jézus felfelé emelkedett volna. De nem ezért, mintha a mennyország a felhők felett lenne. A „fel” átvitt értelméről van itt szó, de a szövegből arra lehet követ-keztetni, hogy Jézus a természetfeletti irányt érzékeltetendő valóban felfelé emelkedett. Mivel Jézusban az Isten személyileg egyesült az emberrel, mennybemenetele után az emberi természet is megdicsőült benne, és így minket is bekapcsol Isten háromságos életébe (Jn 16,7). Az apostolok evilági ragaszkodása az Úrhoz akadálya volt műve kiteljesedésének. Pünkösd épp ezt földhözragadt szeretetet volt hivatva magasabb szintre emelni.