Válasz: Az ember Isten képmására formált, testi és szellemi teremtmény; a teremtett világ ura; aki halandó testtel, halhatatlan lélekkel, értelemmel és szabad akarattal bír.
Hivatkozás: Ter 1,26: Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!« Ter 1,27: Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Jób 14,1: Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal: Jób 33,4: Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem. Róm 5,12: Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Róm 8,22: Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. Lk 16,22: Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Bölcs 9,1: »Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket, Gal 5,13: Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! 1Kor 10,23: »Minden szabad«, de nem minden használ. »Minden szabad«, de nem minden szolgál épülésre. Mt 16,27: Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint. Sir 17,1: Isten az embert földből teremtette, a maga képére alkotta,
Gondolatok: Az ember összekötő kapocs az anyagi és a szellemi világ között. Testével az anyagvilágba van beleállítva, míg lelke a magasabb, szellemi világba tekint. Az anyagvilághoz való kötődés miatt halandó (képes meghalni), a szabadsággal való visszaélés miatt viszont múlandó is (nem csak meghalhat, de meg is kell halnia). Isten azonban halhatatlan lélekkel is megajándékozta az embert, ezért az ember lelke – függetlenül attól, hogy elkárhozik-e vagy sem – örökké él. Kezdete van (a foganás pillanata), de vége nincs. Isten az embert olyan méltóságra emelte, amit az nem is remélhetett: az ember Isten helyettese a világban. Az ember értelmes létező, akkor is, ha értelme rövidebb vagy akár hosszabb időn át nem használható. A szabad és felelős döntés, valamint a kormányzói feladat alapja ui. egy bizonyos szintű belátási képesség, ami nem más, mint az értelem. Amikor az értelem nem használható, felelősség sem nehezedik az emberre, legfeljebb amennyiben oka ennek. A beteg és értelmi képességeiben sérült ember is osztozik az emberi méltóságban. Felelőssége kisebb vagy éppen meg is szűnik, de ettől még éppúgy ember, hisz az értelmesség fajjellege is éppúgy sajátja, csak ezektől kényszerű módon meg van fosztva.