Válasz: Az ember teste és lelke között lényegi kapcsolat van, de míg a test anyagi, addig a lélek szellemi természetű. A test halála után Isten fenntartja az ember lelkét a feltámadásig.
Hivatkozás: Préd 12,7: visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta. Mt 10,28: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. 2Kor 5,1: Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Róm 6,5: Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele. 1Kor 15,12: Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? 1Kor 15,42: Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel;
Gondolatok: A test és a lélek összetartozik, lényegi egységet alkot vele, ám a test halandóságából, anyagi mivoltából és a lélek halhatatlanságából ill. szellemi mivoltából következően valamilyen különállást is állítanunk kell. Ezért szerinte a lélek szubsztanciális kapcsolatban van a testtel, ennek ellenére mégis képes a testtől való különvált létezésre. Ebben az elképzelésben az Egyház az isteni kinyilatkoztatás hiteles megfogalmazására ismer. Az Egyház szerint ui. a lélek létében is a testre van utalva. De a lélek a test halála után is fennmarad, tehát a kettő valamiképp mégis elválasztható. Ennek figyelmen kívül hagyása, ill. a test és a lélek egységének túlhangsúlyozása helytelen, mert egyrészt ellenkezik a Szentírással, másrészt, ha test és a lélek csupán elméletileg lenne elválasztható, mint pl. a beszéd és a hang, akkor a test halála a lélek végét is jelentené. Ez azonban szemben állna a keresztény tanítással. A lélek ui. valóban függ létében a testtől, de Isten „folyamatos csodával” életben tartja, miként az angyalokat. Úgy lehet a test és lélek összetartozását és különállását elképzelni, mint a tűz és a füst összetartozását. A lélek a test összetartó ereje, formája, ezért helytelen annak állítása, hogy „a test a lélek börtöne.” Ha a Biblia és az atyák néha mégis a lélek börtöneként értelmezik az emberi testet, azt Augusztinusz magyarázata szerint nem az Isten alkotta testre, hanem a bűn által megrontott testre kell vonatkoztatni (inPs. 141,17). Az atyák általában azt tanítják, hogy a lélek a testet szervezi és vezeti (Iren. II. 33,4); arculatot és jelleget kölcsönöz neki.