Válasz: Az üdvösség örök célunk beteljesülése, az Istenhez való végleges tartozása állapota. A mennyország az a hely, ahol a megigazultak, örökre részesednek Isten szemlélésében.
Hivatkozás: Mt 5,8: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent. 1Jn 3,2: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Kiv 33,20: Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.« 1Kor 2,9: Hanem amint írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt«.
Iz 35,10: Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök örvendezés lesz a fejük felett;
vidámság és öröm tölti el őket,
s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
Mt 13,45: Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Jel 21,3: Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.
Gondolatok: A mennyei boldogság főként abban áll, hogy az üdvözültek színről-színre látják Istent. Ez nem mond ellent Isten láthatatlanságának: a boldogító istenlátás ui. részben a Fiúisten látását jelenti, de főleg egy természetfeletti, intuitív látást, melyben az isteni lényeg közvetlenül tárja fel magát a lelkek előtt. Ennek nyomán a legteljesebb boldogság jár, mely mindig újat fedez fel a végtelen Istenben. Ehhez társul a járulékos boldogság, mely a természeti és természetfeletti szépségek feletti örömből és a gondok és kínok alóli szabadulásból fakad. A feltámadás után fizikai örömök is várnak a testre. Az üdvösség elveszíthetetlen, az üdvözültek akarata ui. rögzül a jóban, ami már nem változik.