Testvérek!
A mai evangéliumi szakasz egy ördögűzést mutat be testközelből. Az exorcizmus sajátos szertartás, keresztény rítusa is egyedülálló, mert nem ima, még ha imák veszik is körül, hiszen magát a démont szólítja meg: „Kényszerítelek téged, tisztátalan lélek…”.
Az megszállottság lehetősége kétségtelen a Bibliából. Hogy pedig az ördöngösségek manapság ritkábbak, annak oka, hogy ha a gonosz lelkek ma is olyan nyilvánvalóan lépnének fel, mint hajdan, a hitetlenséget, saját országuk fő támaszát maguk döntenék meg, mert természetfeletti hitet ébresztetének. A megszállottság egyes korokban gyakoribb, más korszakokban ritkább. Jelentősebb időszakokban (pl. amikor Jézus köztünk élt), vagy fontosabb élethelyzetekben az ördögök is aktívabbak. Amikor Isten megmozdítja történelem vagy az emberi lélek alsó vizeit, akkor a démoni elemek is feltörnek. Akármint is, az evangélium tanúsága világos: Jézus űzött ördögöket és velük szót váltott.
Jézus tanítványainak hatalmat adott az ördögűzésre, az evangélium szerint azonban az apostolok mégsem jártak sikerrel. Miért? Mert az ördögűzés nem szentség, Isten nem ad rá garanciát, hanem személyi feltételei vannak. Például a pap alázata, hite és egyéni tevékenysége.
Ne feledjük: Az ördögök vétke a vágyakozás volt a féktelen uralkodásra és arra, hogy imádják őket: „senkinek nem alávetve lenni, mindenki fölött állni.” Kísértésük az a csábító kilátás volt, hogy hasonlókká lehetnek Istenhez. Ebből érzékelhető, mekkora horderejű kérdésben és milyen szilaj elhatározással és gőggel fordultak szembe a bukott angyalok a Teremtő Isten örök terveivel.
A démonok legfőbb célja, hogy – akár földi boldogság biztosításával is – az embert rávegyék Isten elutasítására a kárhozatra juttassák. Képesek az anyagvilág erőit is mozgósítani céljaik érdekében, mégpedig sokkal nagyobb arányban, mint az ember. Több erőt, gazdagabb és meglepőbb kombinációkban alkalmaznak. Módszereik lényege, hogy megcsillantják az ember előtt azt, amiben maguk is elbuktak: „olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és rossznak tudói.” Ez visszhangzik az egész történelemben. Ma is: amikor parlamenti döntéssel legalizálják azt, amit Isten törvénye tilt: a gyilkosság és a paráznaság különféle rafinált formáit. A gőgös klerikus ezért sosem lesz ördögűző. Személyes gyengesége akadályozza. Az apostolok pedig ekkor még kisstílű pozícióvadászok voltak.
Az ördögűző legelső fegyvere tehát, hogy ellentétes erényét bírja annak, amit az ördög képvisel. Ez a hitből fakadó alázat; tehát nem önmagunk mesterkélt lekicsinylése, hanem helyes önismeret: „Tudom ki vagyok.” Az ördögűzőnek imádságosnak is kell lennie, építenie kell az isteni kegyelemre, de önmegtagadónak is kell lennie: a Krisztus áldozatában való rendíthetetlen hite mellett az egyéni áldozattól sem riadhat vissza. Erre utal Jézus: „ez a fajta nem megy ki, csak imádságra és böjtölésre.”
Miért mondom el ezt? Ez a papok dolga, nem? Nem teljesen. A szerzetesi erényeket is minden hívőnek gyakorolnia kell életállapotának megfelelően: a tisztaságot, a szegénységet és engedelmességet; ha nem is a teljes megtartóztatást, de a házastársi hűséget, ha nem is a vagyontalanságot, de vagyontól való lelki függetlenséget és a törvényes hatósághoz való lojalitást.
Éppígy mindenkinek ördögűzőnek kell lennie. Nem úgy, hogy az Egyház nevében és Krisztus tekintélyével parancsol a démonoknak, mint a felszentelt pap, hanem úgy, hogy saját életében ugyanezekkel az eszközökkel (hit, alázat, ima, böjt) megküzd az ördöggel. Mert egész földi életünk igazi célja, hogy az ördögi tervét a magunk és mások életében meghiúsítsuk. Akkor is, ha fent idézett mondatot egyes modern bibliafordítások (kétes értékű szövegkritikai érvekkel alátámasztva) hol a Máté, hol a Márk evangéliumában megcsonkítják, vagy épp teljesen el is hagyják.
Ne higgyünk a szirénhangoknak: se azoknak, amelyek a böjt természetfölötti jelentőségét kétségbe vonják, se azoknak, akik az ördög személyes mivoltát vagy evilági aktivitását tagadják. Nem véletlenül tette az Egyház épp a böjt második felére ezt az evangéliumot, amikor már lanyhul a böjti lelkesedés, és a démoni elemek egy megfárad, valamelyest legyengült hívőt találnak.
„Egyenesítsük hát ki a megroggyant térdeket.” Buzdít az Apostol. És ha eddig is böjtöltünk, tartsunk ki benne, ha pedig nem böjtöltünk, még mindig böjtölhetünk; amíg élünk, nem késő. De az élet rövid és a kegyelemi idő nem végtelen…