Válasz: Az zárja ki magát az Egyházból, aki tévtanítással, szakadással, vagy meghatározott bűncselekménnyel vét ellene.
Hivatkozás: Mt 16,18: Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Mt 18,17: Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Jn 20,23: Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.« 1Kor 5,2: És ti még fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok, és eltávolítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette. Tit 3,11: tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát. 2 Jn 1,9: Ha valaki túllép ezen, és nem marad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanításban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé.
Gondolatok: Kártágói Szt. Ciprián szerint: „Akinek az Egyház nem anyja, annak Isten nem Atyja” (De Eccl. Cath. un., 6: CCL 3, 253). Augusztinusz így int: „Ragaszkodjatok hát, kedveseim, mindnyájan egy akarattal az Istenhez mint Atyátokhoz és az Egyházhoz mint anyátokhoz” (InPs. 88; 2.).