Válasz: Az Egyházon kívül nincs üdvösség jelentése, hogy az Egyház minden egyes üdvözülő ember üdvözülésénél szerepet kap.
Hivatkozás: Mt 28,19: Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, Mk 16,16: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Mk 15,5: De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen. Róm 1,20: Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra, Zsid 11,6: Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket. Jn 10,16: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.
Gondolatok: Jézus Krisztus meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség eszköze, amely nélkül senki a Mennyek Országába nem léphet. Ám az is lehetséges, sőt némelyek szerint igen valószínű, hogy az Egyháznak, bizonyos körülmények között, akkor is lehet üdvösséget eszközlő hatása, ha csak vágy irányul a hozzá való tartozáshoz. Ahhoz, hogy valaki elnyerje az üdvösséget, nem abszolút mértékben kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház testéhez tartozzék, de követelmény, hogy kívánsága szerint ragaszkodjék hozzá. Ha az ember leküzdhetetlen tudatlanságban szenved Isten a bennfoglalt kívánságot is elfogadja, mert benne van a léleknek abban az előkészületi állapotában, melyben a szándék, hogy akarata Isten akaratával egyező legyen. Természetesen Egyház tagjai közé csak azokat kell számítanunk, akik a Szent Keresztég szentségében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem önként nem vonták ki magukat az Ortodox Egyházból, sem kánoni ítélettel nem közösítették ki őket. Ám akiket öntudatlan vágyódásuk a Megváltó Krisztussal kapcsolatba hoz, azokat elvben nem zárhatjuk ki az örök üdvösségből, noha ezek az isten-keresők az örök üdvösségük felől nem lehetnek biztosak; mert sok mennyei segítségnek vannak híjával. „Akik az Egyházon kívül vannak, az igazságon is kívül vannak”, mondja Szt. Iréneusz. De ebből nem következik, hogy akik jóhiszeműen vannak kívül, ne tartozhatnának lélekben hozzá.