Válasz: A kárhozat örök célunk meghiúsulása, az Istentől való elszakítottság ill. az elvetettség végleges állapota. A pokol az a hely, ahol a kárhozottak örök büntetésben részesülnek.
Hivatkozás: Mt 13,41: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, Mt 25,41: Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. 2Tessz 1,7: és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottaknak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival, Lk 3,17: Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.« Lk 13,25: Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ‘Uram! Nyisd ki nekünk!’ Ő ezt feleli majd nektek: ‘Nem tudom, honnan valók vagytok.’ Lk 16,22: Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Sir 7,19: Alázd meg magadat nagyon, mert a bűnös testének fenyítéke tűz és féreg! Jel 20,9: Felvonulnak a föld minden táján, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz szállt le Istentől az égből, és megemésztette őket. Zsid 10,31: Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
Iz 66,24: És amikor kimennek,
látják majd azoknak az embereknek a holttestét,
akik elpártoltak tőlem;
mert férgük nem pusztul el,
és tüzük nem alszik ki,
s iszonyattá lesznek minden ember számára.«
Dán 12,2: Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak.
Mk 9,42: Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
Gondolatok: Akik halálos bűnben halnak meg, nyomban a kárhozatra jutnak. A pokol léte és örök fönnállása tehát dogma. A pokol, mivel majdan a feltámadott testtel egyesült léleknek térre is lesz szüksége, nem pusztán a kárhozat állapota, hanem valamilyen értelemben hely is. A pokol tehát teremtmény, mégsem mondjuk, hogy Isten teremtette. A feltámadott kárhozottak ui. bárhol lennének, a pokolban lennének, itt ui. elsődleges az állapotjelleg. (Így nincs értelme „üres pokolról” beszélni.) Isten csak abban az értelemben „készítette” a poklot, hogy az erkölcsi törvényeket úgy alkotta meg, hogy áthágásuk magában hordja a büntetést. A főbüntetés az Istentől való elszakítottság, de érzékelhető szenvedések is lesznek. Sokan keveslik ezt: Isten látásának hiánya ui. a legtöbb gonosznak nem jelent igazi bűnhődést. Ám ez csak a földön igaz. Itt ui. „ugyanabban a világban élnek, mint az igazak, ahol a körülmények próbajellegűek. A jelen világban még minden Istenhez hív és nyújt valamit belőle” (Schütz), ezért tkp. lehetetlen Isten nélkül élni, és el sem lehet képzelni, milyen a teljes hiánya. A pokol ezért Isten szeretetét hirdeti: Isten nem kényszerít senkit semmire: „Énrajtam jutsz a kínnal telt hazába, énrajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy alkotóm vezette az igazság: Isten hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel s én örökkön állok, Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! (Dante)