Válasz: Az egyetemes feltámadás értelme, hogy Krisztus második eljövetelekor a holtak saját testükben újra életre kelnek.
Hivatkozás:
Iz 26,19: Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.
Jób 19,24: vas íróvesszővel ólomtáblára,
vagy vésővel sziklába metszenék őket!
Jn 5,28: Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, Jn 11,24: Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« Jn 11,25: Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog,
2Kor 1,9: Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. 1 Kor15,12: Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása?
Gondolatok: A föltámadás abban áll, hogy a halhatatlan lélek újra egyesül a halandó testtel. A Szentírás ebben hirdeti a legegyértelműbben a személyes halhatatlanságot. Nemcsak a jók támadnak fel ui., hanem a gonoszok is. A jók testileg is élvezik majd az üdvösség örömeit, a kárhozottak testileg is szenvedik a pokol kínjait. „Eljövetelekor minden ember feltámad a maga testével; és mindenki számot ad tulajdon cselekedeteiről” (DH 75). A hagyomány a feltámadás hitének monumentális mennyiségű tanúságát adja: kezdve az őskeresztények magatartásától, az apostoli atyák művein át, egészen korunk teológusaiig. Minden hitvallási formula tartalmazza, és szinte nincs egyháztanító, aki ne szólt volna hozzá a kérdéshez a dogma szellemében.