Válasz: Az Egyház azért keresztel a kisgyermekeket, hogy biztosítsa üdvüket, és mert ez az apostoli kor gyakorlata.
Hivatkozás: Apcsel 16,14: A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. Apcsel 16,32: Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Apcsel 18,9: Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, 1 Kor 1,16: Még Sztefanász házanépét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy másvalakit megkereszteltem volna. Mt 18,3: és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Mk 10,14: Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Lev 12,3: A nyolcadik napon aztán metéljék körül a kisdedet, Kol 2,11: Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.
Gondolatok: A gyermekeket mindenkor meg lehetett keresztelni. De az Egyház tanítása szerint a kisdedeket nemcsak meg lehet, hanem meg is kell keresztelni (Dz 791). Az apostoli kor óta így jártak el, hisz az apostolok is egész családokat kereszteltek, nem pusztán a felnőtteket. Origenész is állítja, hogy az Egyház az apostoloktól vette a hagyományt, hogy gyermekeket keresztel (In Rom. 5,9; In Lev. hom 8,3). Ennek oka nyilván a gyermekek örök sorsa felett érzett aggodalom, hiszen az áteredő bűn bennük is megvan, s ezért az üdvösségük bizonytalan, még ha személyes bűn nem is terheli őket. „Ha beleeshettek a betegségbe, fogékonynak kell lenniük az orvosság, a keresztség iránt is” (Dogm. 97.§ 2,2). A keresztség felvételéhez a hitet, mely a csecsemőben a szülők, és a keresztszülők pótolják. Így bár az áteredő bűn következményeitől megszabadul a gyermek, a keresztség járulékos kegyelmeit csak csíraszerűen fogadja be. Az akarati hozzájárulást is pótolhatja a keresztszülő. A gyermek az áteredő bűnt is akarati hozzájárulása nélkül vonta magára; mi sem méltányosabb, mint hogy az akarati hozzájárulás nélkül szabadítsa meg őt ettől a szentség ereje. A hagyomány is e felfogásnak kedvez. Szt. Iréneusz szerint: „Krisztus mindenkit üdvözíteni jött önmaga által. Azt mondom, »mindenkit«, aki általa újjászületik, csecsemőket és gyermekeket, ifjakat, férfiakat és öregeket” (Iren. II. 22,4). Szt. Ciprián püspök rendelete: a születést követő harmadik napra mindenkit meg kell keresztelni (Epist. 64,2). Ágoston is állítja: „A kisdedeket is viszik a templomba, jóllehet tulajdon lábaikon még nem tudnak futni. Senki se búgjon tehát mást a fületekbe; mindig ez volt az Egyház tanítása és szokása; ezt vette át az ősök hiteként, ezt tartja végig” (Sermo. 276,2). A gyermekek üdvösségét kár lenne kockáztatni, még akkor is, ha teológiai gondolkodásunk nem követeli meg feltétlenül a kereszteletlen gyermekek üdvösségének elvetését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ui. a tényt, hogy e szavaknak olyannyira általános érvényű, abszolút jelentésük volt, hogy az Atyák kifejezetten a gyermekekre alkalmazták ezeket.