Válasz: A pap a bérmálkozó testrészeit felkeni Myróval és elmondja a bérmálás szentségi szavait.
Hivatkozás: Apcsel 8,14: Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Apcsel 19,5: Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Zsid 6,1: Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről, Jel 7,3: »Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!«
Gondolatok: A szentség lényegét a myróval (szentelt illatos olaj) való kenés és a bérmálás szavai („A Szent Lélek ajándékának pecsétje”) alkotják. (STh. III. 84,4c) Mivel Jézus nem hagyta meg, mely szavakkal kell a szentséget kiszolgáltatni, a forma tekintetében egyetlen kritérium, hogy ki kell fejeznie a szentségi hatást. A római rítusban csak a fejet kenik meg, míg a bizánci rítus a mellkast, érzékszerveket és a végtagokat is megkeni. Az olajkenetről Origenészig (in Lev. 6,5) visszamenő hagyományból tudunk. A bérmálás szavait illetően: A legrégibb görög szöveg a IV., míg a legrégibb latin ima a IX. századból való. Ennél régebbi formát nem ismerünk. Ennek oka az ókeresztény titokfegyelem, mely az üldözők elől elrejtette a legszentebb dolgokat. I. Ince pápa 416-ban ezt írja egy püspöknek: „A bérmálás szavait nem mondhatom meg, nehogy inkább árulónak tűnjek föl, semmint tanácsadónak”.