Válasz: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, Isten egyszülött Fia, aki értünk emberré lett. Ő a mi Üdvözítőnk.
Hivatkozás: Iz 9,5: Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
Mt 16,16: Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« Mt 26,63: De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?«
Róm 9,5: Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.
Fil 2,6: aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,
Kol 1,16: mert benne teremtetett minden az égben és a földön,
a láthatók és a láthatatlanok,
a trónusok és uralmak,
a fejedelemségek és hatalmasságok.
Minden őáltala és őérte teremtetett.
Mt 4,2: Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Mt 8,24: És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Mt 11,19: Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«
Jn 11,15: és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!« Jn 11,35: Jézus könnyezett. Jn 19,28: Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!« Jn 19,30: Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét. Jn 5,18: Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel. Jn 11,4: Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.«
Gondolatok: Jézus Istennel egyenlőnek tekinti magát: Elfogadja, hogy Isten Fia névvel illessék, sőt maga is Isten Fiának nevezi magát, aki megdicsőül. Ezen a zsidók botránkoztak, ők ui. jól értették, mit jelentenek ezek a szavak, hisz a fiú örökli atyja nevét, címét és társadalmi pozícióját. Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ő maga a mindenható Isten. Krisztus ezt meg is erősítette. Az isteni hatalmát a csodákkal, az isteni jogot a bűnök megbocsátásával és az isteni törvények módosításával. Az isteni nevet pedig azzal, hogy többször használja magára a kifejezést, mellyel, Isten mutatkozott be Mózesnek. Máskor örökkévalóságát hangsúlyozza, ill. egynek mondja magát az Atyával. Az istenséget igazoló igehelyek sokasága tehát biztossá teszi, hogy nem véletlen elszólásról van szó, hanem az őskereszténység egyöntetű véleményéről. A hagyomány tekintetében hozzáfűzhető, hogy már Phlíniusz említi, hogy a keresztények Jézusnak, mint Istennek énekelnek. Szt. Jusztínusz szerint a zsidók botránkozva emlegetik, hogy a keresztények Istene szenvedő Isten. Celsus szerint a pogányok azért gúnyolják a híveket, mert egy halott istent imádnak. A vértanúakták is tanúskodnak, hogy a mártírok Jézuson kívül más istent nem ismertek el. A legősibb keresztény dokumentumok is így szólnak. (Barn. lev., Diogen. írt lev.) – Jézus embersége kevesebb bizonyítást igényel, hisz a megváltáshoz is szükséges, hogy a Megváltó ember legyen, miként antióchiai Ignác írta: „Amit nem vett föl, azt nem válthatta meg” (in Jn 23,26). Súlyos érv az emberség mellett, hogy hús-vér teste van: (Lk 24,39). Jézus éhes és szomjas volt; elfáradt, aludt és szomorkodott; olykor örült, szenvedett, félt és meghalt. Az Egyház ezért tanítja, hogy az örök Ige valóságos, velünk azonos lényegű, egyedi emberi természetet vett fel. Ám Jézus embersége mellett is hangsúlyozandó, hogy személye csak isteni maradt. Egész lénye kettős természetű, azaz van emberi lelke is, de Jézus egyetlen személy, mégpedig isteni.
Ez nagyon fontos bibliai szakasz, ezért hozzuk az eredeti szöveget is: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν θεόν καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος. Eszerint az Ige másvalaki, mint az Isten, mégis Isten. Hiszen az Isten szó bizonyosan az Atyát jelenti; az Ige pedig Jézust, mivel ő testesült meg, amint pár sorral lentebb, tehát még ugyanabban a szövegösszefüggésben olvasható: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakott:”Καὶ ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν.