Daily Archives: 2022.05.24.

Válasz: Bármely élő embert meg lehet keresztelni, aki még nincs megkeresztelve, ha hisz Jézus Krisztusban, és megismert tanítása szerint akar élni.

Hivatkozás: Gal 3,27: Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra:

Gondolatok: Krisztus keresztelkedési parancsa mindenkinek szól, hiszen a bűn is egyetemesen nehezedik minden emberre. A Hagyomány tanúsága biztos. Az Anyaszentegyház gyakorlata annyira minden kétséget kizáró módon hirdeti a tételt, hogy ünnepélyes kimondás tárgyát sem képezte. Az Egyház mindenkor mindenkit megkeresztelt, aki a feltételeknek megfelelt. Még az őrültek és gyengeelméjűek sem voltak kivételek (Dz. 411). Természetesen a keresztséget felnőttek nem vehetik fel előkészület, hit és bűnbánat nélkül.

Válasz: Nem, keresztség nélkül nem lehet más szentségeket felvenni.

Hivatkozás: Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Mk 16,16: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Gondolatok: Mivel nemkeresztények nem élhetnek a keresztény titkokkal, a keresztség előtt semmilyen szentséget nem lehet érvényesen, kegyelmet közlő módon felvenni, mert a keresztség a többi szentség alapja és ajtaja. A többi szentséget csak a kegyelem állapotában szabad felvenni, különben a szentségtörés miatt nem hogy kegyelmet nyernénk, hanem egyenesen bűnt követünk el. Egy kivétel van, a bűnbánat szentsége. De a gyónás nem más, mint a keresztség bűnbocsátó kegyelmének Szent Lélek általi felszítása, vagyis keresztség nélkül ez sem működhet. Nem véletlenül nevezik az atyák a gyónást „második keresztségnek.”

Válasz: A keresztség eltörli az áteredő bűnt és minden bűnt, az Egyház tagjává és Isten gyermekévé, vagyis kereszténnyé tesz.

Hivatkozás: 1Pt 3,21: Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, Apcsel 2,38: Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. Jn 3,3: Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.« Tit 3,5: megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmasságából, a Szentlélek újjáalkotó és megújító fürdője által, Róm 6,3: Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?

Gondolatok: A keresztség eltörli a keresztelés előtt elkövetett összes bűnt, úgy az áteredőt, mint a személyeseket. Megadja a megszentelő kegyelmet és eltörölhetetlen bélyeget nyom a lélekbe. A megkeresztelt élő tagja lesz az Egyháznak, és szent közösségbe kerül minden kereszténnyel. Ágoston tanúsága szerint: „Ha valaki nyomban keresztelkedése után halna meg, semmi nem tartóztatná őt a mennyországtól” (Ep. Pelag. II. 3,5).

Válasz: Bármely élő embert meg lehet keresztelni, aki még nincs megkeresztelve, ha hisz Krisztusban, és tanítása szerint akar élni.

Hivatkozás: Mt 28,18: Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Apcsel 2,41: Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Apcsel 8,38: Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Apcsel 9,10: Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« Apcsel 10,48: Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig. 1Kor 1,17: Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

Gondolatok: A szükségkeresztség laikus kiszolgáltatásának lehetőségét indokolja az üdvösséghez nélkülözhetetlen mivolta. Lehetővé teszi, hogy a fő kiszolgáltató Krisztus, írja Aquinói Tamás (STh. III 67,3,4).

Válasz: Általában a pap keresztel, de szükség esetén bármelyik keresztény keresztelhet, feltéve, hogy az Egyház szándéka szerint cselekszik.

Hivatkozás: Mt 28,18: Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Apcsel 2,41: Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Apcsel 8,38: Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Apcsel 9,10: Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« Apcsel 10,48: Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig. 1Kor 1,17: Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

Válasz: A keresztség az első és az üdvösségre legszükségesebb szentség, a többi szentséghez vezető kapu.

Hivatkozás: Mk 16,16: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Jn 14,21: Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.« Lk 10,25: Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« Lk 23,39: A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«

Gondolatok: Csak a megkeresztelt ember jár az üdvösség biztos útján. De a keresztség nem önmagában hatékony, hanem a hit teszi azzá. A hit és a hit szerinti élet ezért még fontosabb, mint maga a keresztség, mely önmagában nem vezet üdvösségre. A keresztség tehát a hit jele, és mint ilyen abszolút szükséges az üdvösségre. Azonban e szükségesség nem annyira kényszerű, hogy szükség esetén ne pótolhatná azt más, ami e szentséggel összefügg. A keresztségnek három fajtáját ismeri a hagyomány: Vízkeresztség: a keresztség rendes formája, keresztvízzel és keresztelő szavakkal. Vérkeresztség: azok a keresztség előtt állók, akik a hitükért halnak vértanúhalált, a keresztség kegyelmeiben részesülnek. Szt. Ciprián (Epist 75,22) és Ágoston szerint a vértanúságnak a bűnbocsánat szempontjából ugyanaz a hatékonysága, mint a keresztségnek (Civ. Dei XIII.7). Ugyanígy Aranyszájú Szt. János (2/M 50,522/). Vágykeresztség: a kereszténység óhajtása és a keresztség utáni vágy, ha annak elérése akadályokba ütközik, a keresztség felvételének idejéig pótolja a keresztséget. Az egyházatyák küzdöttek az ellen a rossz szokás ellen, mely a keresztséget a halálos ágyig halogatta: „Aki itt beéri a keresztség vágyával, amott is beérheti majd a boldogság vágyával” (Or 40,23). De szükség esetére elismerték a vágykeresztség hatásosságát; Szt. Ambrus Valentin császár halotti prédikációjában is ezt erősíti (Ambr. Ob. Val. 51,2). A keresztséget Krisztus rendelte.  Némelyek szerint a Jordánban való keresztelkedése, vagy Nikodémussal beszélgetve. Több egyházatya így vélte, köztük Szt. Ambrus és Aranyszájú Szt. János (inLc 2.83; inMt 12,3). Mások szerint Jézus keresztelkedésekor testi érintéssel adta a víznek a megszentelő erőt, de a keresztség kötelme csak mennybemenetel után kezdődött (STh. 66,2). Ám ezek csak feltételezések. Egy biztos: a rendelés már megtörtént, amikor a keresztség parancsát adta.

Válasz: Szentségtörés a szentségek méltatlan vétele, illetéktelen kiszolgáltatása; tiszteletlen kezelése vagy gyalázása; ill. Isten, a szent dolgok és személyek káromlása.

Hivatkozás: 1Kor 11,27: Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Gondolatok: A méltatlan szentségfelvétel azért szentségtörés, mert ha valaki nem készül elő megfelelően a szentség fogadására, azaz szándékosan és tudatosan vesz fel a súlyos bűn állapotában olyan szentséget, melyet csak a kegyelem állapotában lehetne, az közömbösségét, tiszteletlenségét és Isten szavának figyelmen kívül hagyását árulja el. Ez pedig nem fér össze a szentség nyújtotta kegyelmekkel, s mintegy összetöri azt.

Válasz: Hét szentség van: 1. Keresztség; 2. Bérmálás; 3. Eucharisztia; 4. Papi Rend; 5. Házasság; 6. Bűnbánat Szentsége; 7. Betegek Kenete.

Hivatkozás: Péld 9,1: A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát, Jel 4,5: A trónból villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. Jel 1,16: Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. 1Tim 3,15: hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja.

Gondolatok: A Bibliából nem lehet bizonyítani a szentségek hetes számát. Az atyák nem képviselik formában a tételt, ui. az első századokban még nem alakult ki a szentség teológiai fogalma, mely a hét szertartást egy szempont alá fogta volna, és az állami üldözésből fakadó titokfegyelem is hozzájárult, hogy az atyák meglehetősen visszafogottan beszélnek a szentségekről. Jeruzsálemi Szt. Cirill ezt fűzi egy keresztségi bevezető oktatása elé: »Ezeket nem szabad jelölteknek vagy bármilyen más nem kereszténynek adni. Ha leírod e példányt, Istenre kérlek, el ne hagyd!«. Mindazáltal a szentségek hetes száma igazolható abból, hogy mind a Szent Írás, mind a Hagyomány csak e hét, általunk szentségnek nevezett eszközhöz fűz kegyelmi hatást. Komoly érv a keleti és a nyugati egyházak összhangja a kérdésben. Az egyetértés ezen a ponton tehát a nagyon ősi hagyomány jele. Az V. században elszakadt örmények is vallják a hét szentséget. Sőt mikor némely eretnekség elejtett egy-egy szentséget, azonnal pótolni akarta valami más eszközzel, annyira erős volt a szentségek hetes számát illető meggyőződés. Hogy kettőnél több szentséget hittek az atyák, arra nézve elegendő, hogy Ágoston vallja, hogy Krisztus rendelte a keresztség és az Eucharisztia szentségét, „és a többit, amely a Szent Iratokban említve van” (Epist 54,1); ill. máshol: „Amit az egész Egyház vall, és nem zsinattól ered, arról joggal tartjuk, hogy apostoli hagyományból származik” (Bapt. IV. 24,31). A helyzet hasonló, mint a Biblia könyveinél: mivel a Biblia nem tesz kifejezett említést a számról, csak a létezésről, arra kell hagyatkozni, amit az Egyház tanít. Ha pedig az egyes atyáknál a szentségek száma néha több (pl. 10) és néha kevesebb (3) annak oka, hogy vagy a szentség (misztérium) meghatározása tér el a mienktől (pl. Efezusi Joszaf), vagy csak bizonyos szempont alapján tárgyal a Titkokról (pl. Dionisziosz Aeropagitész, Nikolaosz kabaszilasz, Palamasz Szt. Gergely). Ne feledjük ui. hogy egy-egy tanítás tisztázódásáig a szakkifejezések sem kristályosodnak ki azonos értelemben (ld. a Szentháromságtanban a személy, lényeg, természet kifejezések kezdeti eltérő értelmezései).