Válasz: A Szent liturgia az a szertartás, amely magába foglalja az Egyház legszentebb Áldozatát, mely megjelenítése Krisztus egyetlen és megismételhetetlen keresztáldozatának. Ezáltal változik át a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé. A Liturgia megjeleníti az egész húsvéti misztériumot: az Úr szenvedését, a halálát és feltámadását is.
Hivatkozás: Mal 1,10: Bárcsak inkább bezárná valaki közületek a kapukat, hogy ne gyújthassanak tüzet oltáromon hiába! Nem lelem én kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, és a ti kezetektől nem fogadok el én ételáldozatot. Zsid 5,10: mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint. Zsid 6,20: ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké. Zsid 13,9: Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem pedig olyan ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Ter 14,18: Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Lk 22,19: Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« Mt 26,27: Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, Lk 22,19: Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« 1Kor 11,26: Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Jn 6,48: Én vagyok az élet kenyere.
Gondolatok: A Szent Liturgia két fő részből áll, egy tanítói és egy áldozati részből. A tanítói rész mintegy bevezet az áldozati részbe, felkészít az Istennel való találkozásra. A Liturgia lényege ui. az átváltoztatás, amelynek következménye az átlényegülés. Ez lényegében lakoma keretei között lezajló áldozatbemutatás, mely áldozat révén Krisztus valóságosan jelen lesz a kenyér és a bor színe alatt. Az első keresztény nemzedék és az egyházatyák is egyetértettek nézetünkkel. Jeruzsálemi Szt. Cirill tanúsága: „Amikor tehát ő maga mondotta a kenyérről: »ez az én testem«, ki mer habozni? És amikor Ő maga mondotta: »ez az én vérem«, ki mer kételkedni? Valaha a galileai Kánában a vizet borrá változtatta, mely rokon a vérrel; és nem akarunk neki hinni, amikor a bort vérré változtatja?” (Cat. myst. 4,1). Aranyszájú Szt. János is így tanít: „Sokan mondják mostanában: »De szeretném látni az arcát, az alakját, ruháját, saruját!« De hát Őt magát látod, Őt magát érinted, Őt magát eszed!” (in Mt. hom. 82,4).