Válasz: Az egyházi rend érvényes felvételét a nős vagy nőtlen állapot nem befolyásolja. Ugyanakkor a szent rendek vonatkozásában az egyház bizonyos korlátozásokat vezethet be mind a nősülés és nőtlenség, mind a házasélet gyakorlásának vonatkozásában.
Hivatkozás: Tit 1,5-6: Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy a hiányzó dolgokat elvégezd, és városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked: feddhetetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek.
Gondolatok: Szt. Pál feltételül szabta, hogy az egyházi rend viselője: „egyszer nősült férfi legyen.” Ez azt jelenti, hogy a szent rendekből ki voltak zárva a többször nősültek, s aki vállalta a papságot, az többnyire (főleg az a II. századtól) elhagyta a házassági köteléket (vö. 1Kor 7,7; 32-34), sőt később külön is költözött a feleségétől. Az Ortodox Egyház ezt a kérdést a II. Trulloszi Zsinaton rendezte; de a nyugati egyház is, noha ragaszkodik az áldozópapok cölibátusához, ismer ez esetben kivételt. Pl. XII. Piusz is szentelt fel olyan nős evangélikus lelkészeket, akik katolikus hitre tértek. Róma a görög papok házaséletével szemben is toleranciát gyakorolt, sőt az 1092-es a szabolcsi nemzeti zsinat az egyszer és törvényesen (tehát a szentelés előtt) nősült papoknak „a szeretet köteléke és a Szent Lélek egysége miatt” megengedte, hogy a feleségükkel maradjanak. – Az Ortodox Egyház szem előtt tartja a reális élethelyzetet, hogy ti. a nem szerzetesi (tehát közösségben megélt) cölibátus olyan elmagányosodást, és olyan szilaj kísértéseket okozhat, ami súlyos botrányokhoz vezethet. Emellett felhasználja a nős papság példaadó családi életét, amely korunkban szintén nem elhanyagolható. Ezért amíg a püspöknek a teljes önmegtartóztatást (nem feltétlenül nőtlenséget, hanem a házasságból fakadó jog -ius ad corpum- teljes tilalmát) írja elő; a papoknak pedig megkötéseket állít fel a házasélet vonatkozásában.