Válasz: A házasság egy férfi és egy nő életszövetsége és szeretetközössége, melyet Krisztus Urunk szentségi rangra emelt.
Hivatkozás: Ter 2,18: Azt mondta továbbá az Úr Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!« Ter 2,21: Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Mt 5,31: Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. Ef 5,25: Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte,
Gondolatok: A házasság a római jog szerinti meghatározása: egy férfi és egy nő állandó, törvényes és nemi jellegű életközössége. Krisztus a keresztények között a házasságot szentségi rangra emelte. Ebben áll a krisztusi alapítás, és nem úgy értendő, mintha Jézus előtt nem létezett volna házasság. Létezett, de nem volt szentség. A házasságot ui. Isten akarta, de Jézus nemcsak visszaadja a házasság eredeti arculatát, hanem új kegyelemközlő tartalommal is feltölti. Az atyák kifejezetten ilyen értelemben említik: Szt. Ignác a jegyesek lelkére köti, hogy házasságukat az Egyház törvényei szerint kössék (Polyc. 5,2). Tertullián dicséri „a házasságot, amelyet létrehozott az Egyház, megerősít az áldozat, megpecsétel az áldás, kihirdetnek az angyalok és jóváhagy a mennyei Atya” (Ux. II.9). Alexandriai Szt. Cirill: „Krisztus elment a kánai menyegzőre, hogy megszentelje az ember származásának, a nemzésnek testi kútfejét is. Aki ui. azért jött, hogy magát az emberi természetet megújítsa, annak illet nem csak a már megszülötteket megáldani, de a még születendőknek is előlegezni a kegyelmet, és megszentelni eredetünket” (inJn. 2.73,223).