Monthly Archives: május 2022

Válasz: Keresztelni úgy kell, hogy a keresztelendőt háromszor a víz alá merítjük (szükség esetén a fejet háromszor leöntjük), és közben ezt mondjuk: „Kereszteltetik Isten szolgája N. az Atyának és a Fiúnak és a Szent Léleknek Nevében. Ámin.”

Hivatkozás: Mt 28,19: Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, Csel 2,41: Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Csel 8,38: Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Zsid 10,2: Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk? Mk 1,9: Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban.

Gondolatok: Amikor halálveszélyben meg kell keresztelni valakit, így kell eljárni. Az anyag tekintetében az a lényeg, hogy természetes, tiszta víz legyen, mégpedig folyékony állapotban. Tilos és érvénytelen a borral, olajjal, tejjel vagy bármi mással végzett keresztség. A keresztvíz készítése ősi szokás, de ez az érvényességnek nem feltétele. A víz alkalmazásának több módja van: 1. Alámerítés: A keresztség legősibb formája, mely soha és sehol nem tilos, még ha a latinok praktikus okokból nem nagyon használják. Még Aquinói Tamás is ezt tartotta az érvényesség szempontjából legbiztosabbnak (STh. III. 66,7). Eredetileg folyóban, vagyis élő vízben végezték. E tekintetben a legősibb emlék a Didaké: „Merüljetek meg élő vízben. Ha nincs élővíz, akkor más vízben; ha nem lehet hidegben, akkor melegben. Ha egyikből sincs elég, önts a fejre háromszor vizet az Atya és a Fiú és a Szent Lélek nevében” (Did. 7,2). 2. Leöntés: Szintén apostoli hagyomány, és a lélek megtisztulását jelképezi. A Didaché parancsolja, az Egyház pedig az érvényességhez előírja, hogy a víznek folynia kell a bőrön, vagyis lemosásszerűnek kell lennie. Némelyek érvénytelennek tartják a leöntéses keresztséget. Pünkösd után a 3000 ember megkeresztelése (Apcsel 2,41), a börtönőr megkeresztelése a börtönben (Apcsel 16,33) aligha történhetett bemerítés által. A betegek és öregek kereszteléséhez is mindig a leöntést használták. Bizonytalan azonban az érvényesség, ha szükség nélkül mellőzik az alámerítést. Ezért szólt róla némely egyházatya oly lekicsinylően, (pl. Nüsszai Szt. Gergely) de nem tudni, hogy az érvényesség miatt, vagy inkább a lelkület miatt, amely a halálos ágyig halogatta a keresztséget, hogy a keresztény élet fegyelme alól minél tovább kibújjon.

Válasz: Az Egyház azért keresztel a kisgyermekeket, hogy biztosítsa üdvüket, és mert ez az apostoli kor gyakorlata.

Hivatkozás: Apcsel 16,14: A hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. Apcsel 16,32: Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. Apcsel 18,9: Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, 1 Kor 1,16: Még Sztefanász házanépét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy másvalakit megkereszteltem volna. Mt 18,3: és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Mk 10,14: Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Lev 12,3: A nyolcadik napon aztán metéljék körül a kisdedet, Kol 2,11: Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

Gondolatok: A gyermekeket mindenkor meg lehetett keresztelni. De az Egyház tanítása szerint a kisdedeket nemcsak meg lehet, hanem meg is kell keresztelni (Dz 791). Az apostoli kor óta így jártak el, hisz az apostolok is egész családokat kereszteltek, nem pusztán a felnőtteket. Origenész is állítja, hogy az Egyház az apostoloktól vette a hagyományt, hogy gyermekeket keresztel (In Rom. 5,9; In Lev. hom 8,3).  Ennek oka nyilván a gyermekek örök sorsa felett érzett aggodalom, hiszen az áteredő bűn bennük is megvan, s ezért az üdvösségük bizonytalan, még ha személyes bűn nem is terheli őket. „Ha beleeshettek a betegségbe, fogékonynak kell lenniük az orvosság, a keresztség iránt is” (Dogm. 97.§ 2,2). A keresztség felvételéhez a hitet, mely a csecsemőben a szülők, és a keresztszülők pótolják. Így bár az áteredő bűn következményeitől megszabadul a gyermek, a keresztség járulékos kegyelmeit csak csíraszerűen fogadja be. Az akarati hozzájárulást is pótolhatja a keresztszülő. A gyermek az áteredő bűnt is akarati hozzájárulása nélkül vonta magára; mi sem méltányosabb, mint hogy az akarati hozzájárulás nélkül szabadítsa meg őt ettől a szentség ereje. A hagyomány is e felfogásnak kedvez. Szt. Iréneusz szerint: „Krisztus mindenkit üdvözíteni jött önmaga által. Azt mondom, »mindenkit«, aki általa újjászületik, csecsemőket és gyermekeket, ifjakat, férfiakat és öregeket” (Iren. II. 22,4). Szt. Ciprián püspök rendelete: a születést követő harmadik napra mindenkit meg kell keresztelni (Epist. 64,2). Ágoston is állítja: „A kisdedeket is viszik a templomba, jóllehet tulajdon lábaikon még nem tudnak futni. Senki se búgjon tehát mást a fületekbe; mindig ez volt az Egyház tanítása és szokása; ezt vette át az ősök hiteként, ezt tartja végig” (Sermo. 276,2). A gyermekek üdvösségét kár lenne kockáztatni, még akkor is, ha teológiai gondolkodásunk nem követeli meg feltétlenül a kereszteletlen gyermekek üdvösségének elvetését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ui. a tényt, hogy e szavaknak olyannyira általános érvényű, abszolút jelentésük volt, hogy az Atyák kifejezetten a gyermekekre alkalmazták ezeket.

Válasz: Bármely élő embert meg lehet keresztelni, aki még nincs megkeresztelve, ha hisz Jézus Krisztusban, és megismert tanítása szerint akar élni.

Hivatkozás: Gal 3,27: Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra:

Gondolatok: Krisztus keresztelkedési parancsa mindenkinek szól, hiszen a bűn is egyetemesen nehezedik minden emberre. A Hagyomány tanúsága biztos. Az Anyaszentegyház gyakorlata annyira minden kétséget kizáró módon hirdeti a tételt, hogy ünnepélyes kimondás tárgyát sem képezte. Az Egyház mindenkor mindenkit megkeresztelt, aki a feltételeknek megfelelt. Még az őrültek és gyengeelméjűek sem voltak kivételek (Dz. 411). Természetesen a keresztséget felnőttek nem vehetik fel előkészület, hit és bűnbánat nélkül.

Válasz: Nem, keresztség nélkül nem lehet más szentségeket felvenni.

Hivatkozás: Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Mk 16,16: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Gondolatok: Mivel nemkeresztények nem élhetnek a keresztény titkokkal, a keresztség előtt semmilyen szentséget nem lehet érvényesen, kegyelmet közlő módon felvenni, mert a keresztség a többi szentség alapja és ajtaja. A többi szentséget csak a kegyelem állapotában szabad felvenni, különben a szentségtörés miatt nem hogy kegyelmet nyernénk, hanem egyenesen bűnt követünk el. Egy kivétel van, a bűnbánat szentsége. De a gyónás nem más, mint a keresztség bűnbocsátó kegyelmének Szent Lélek általi felszítása, vagyis keresztség nélkül ez sem működhet. Nem véletlenül nevezik az atyák a gyónást „második keresztségnek.”

Válasz: A keresztség eltörli az áteredő bűnt és minden bűnt, az Egyház tagjává és Isten gyermekévé, vagyis kereszténnyé tesz.

Hivatkozás: 1Pt 3,21: Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, Apcsel 2,38: Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. Jn 3,3: Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.« Tit 3,5: megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmasságából, a Szentlélek újjáalkotó és megújító fürdője által, Róm 6,3: Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?

Gondolatok: A keresztség eltörli a keresztelés előtt elkövetett összes bűnt, úgy az áteredőt, mint a személyeseket. Megadja a megszentelő kegyelmet és eltörölhetetlen bélyeget nyom a lélekbe. A megkeresztelt élő tagja lesz az Egyháznak, és szent közösségbe kerül minden kereszténnyel. Ágoston tanúsága szerint: „Ha valaki nyomban keresztelkedése után halna meg, semmi nem tartóztatná őt a mennyországtól” (Ep. Pelag. II. 3,5).

Válasz: Bármely élő embert meg lehet keresztelni, aki még nincs megkeresztelve, ha hisz Krisztusban, és tanítása szerint akar élni.

Hivatkozás: Mt 28,18: Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Apcsel 2,41: Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Apcsel 8,38: Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Apcsel 9,10: Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« Apcsel 10,48: Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig. 1Kor 1,17: Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

Gondolatok: A szükségkeresztség laikus kiszolgáltatásának lehetőségét indokolja az üdvösséghez nélkülözhetetlen mivolta. Lehetővé teszi, hogy a fő kiszolgáltató Krisztus, írja Aquinói Tamás (STh. III 67,3,4).

Válasz: Általában a pap keresztel, de szükség esetén bármelyik keresztény keresztelhet, feltéve, hogy az Egyház szándéka szerint cselekszik.

Hivatkozás: Mt 28,18: Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Apcsel 2,41: Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Apcsel 8,38: Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Apcsel 9,10: Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: »Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« Apcsel 10,48: Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig. 1Kor 1,17: Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

Válasz: A keresztség az első és az üdvösségre legszükségesebb szentség, a többi szentséghez vezető kapu.

Hivatkozás: Mk 16,16: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Jn 3,5: Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Jn 14,21: Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.« Lk 10,25: Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« Lk 23,39: A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«

Gondolatok: Csak a megkeresztelt ember jár az üdvösség biztos útján. De a keresztség nem önmagában hatékony, hanem a hit teszi azzá. A hit és a hit szerinti élet ezért még fontosabb, mint maga a keresztség, mely önmagában nem vezet üdvösségre. A keresztség tehát a hit jele, és mint ilyen abszolút szükséges az üdvösségre. Azonban e szükségesség nem annyira kényszerű, hogy szükség esetén ne pótolhatná azt más, ami e szentséggel összefügg. A keresztségnek három fajtáját ismeri a hagyomány: Vízkeresztség: a keresztség rendes formája, keresztvízzel és keresztelő szavakkal. Vérkeresztség: azok a keresztség előtt állók, akik a hitükért halnak vértanúhalált, a keresztség kegyelmeiben részesülnek. Szt. Ciprián (Epist 75,22) és Ágoston szerint a vértanúságnak a bűnbocsánat szempontjából ugyanaz a hatékonysága, mint a keresztségnek (Civ. Dei XIII.7). Ugyanígy Aranyszájú Szt. János (2/M 50,522/). Vágykeresztség: a kereszténység óhajtása és a keresztség utáni vágy, ha annak elérése akadályokba ütközik, a keresztség felvételének idejéig pótolja a keresztséget. Az egyházatyák küzdöttek az ellen a rossz szokás ellen, mely a keresztséget a halálos ágyig halogatta: „Aki itt beéri a keresztség vágyával, amott is beérheti majd a boldogság vágyával” (Or 40,23). De szükség esetére elismerték a vágykeresztség hatásosságát; Szt. Ambrus Valentin császár halotti prédikációjában is ezt erősíti (Ambr. Ob. Val. 51,2). A keresztséget Krisztus rendelte.  Némelyek szerint a Jordánban való keresztelkedése, vagy Nikodémussal beszélgetve. Több egyházatya így vélte, köztük Szt. Ambrus és Aranyszájú Szt. János (inLc 2.83; inMt 12,3). Mások szerint Jézus keresztelkedésekor testi érintéssel adta a víznek a megszentelő erőt, de a keresztség kötelme csak mennybemenetel után kezdődött (STh. 66,2). Ám ezek csak feltételezések. Egy biztos: a rendelés már megtörtént, amikor a keresztség parancsát adta.

Válasz: Szentségtörés a szentségek méltatlan vétele, illetéktelen kiszolgáltatása; tiszteletlen kezelése vagy gyalázása; ill. Isten, a szent dolgok és személyek káromlása.

Hivatkozás: 1Kor 11,27: Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

Gondolatok: A méltatlan szentségfelvétel azért szentségtörés, mert ha valaki nem készül elő megfelelően a szentség fogadására, azaz szándékosan és tudatosan vesz fel a súlyos bűn állapotában olyan szentséget, melyet csak a kegyelem állapotában lehetne, az közömbösségét, tiszteletlenségét és Isten szavának figyelmen kívül hagyását árulja el. Ez pedig nem fér össze a szentség nyújtotta kegyelmekkel, s mintegy összetöri azt.