Monthly Archives: április 2022

Válasz: Mária földi élete végén testestül-lelkestül a mennybe emeltetett.

Gondolatok: „Mária lelke halála után Isten boldogító színelátására emelkedett, teste pedig nem indult oszlásnak, de nyomban a meg-dicsőült testek állapotába jutott.” (DH 3903) Az ősi tant még a majd másfél évezrede elszakadt örmény egyház is vallja (Szíriában a IV. sz. óta ünneplik), vagyis már jóval a szakadás előtt is hirdette az Egyház. A dogmatizáló bulla szerint Mária meghalt (szépen mondva: elszenderedett). A dokumentum szándékosan használja a „halála után” kifejezést, elutasítva, hogy az „elszenderedés” elalvással történő átmenetet jelent a halál ténylegessége nélkül. Ez a vélemény elfelejti, hogy Mária mindenben követte Fiát, mint az ő leghűbb tanítványa (Lk 6,40). Apokrifek is tanúságot tesznek a tételről. A tétel tehát olyan biztos volt, hogy az apokrifekben való szereplés nem tette gyanússá. A keresztény tradíció tud Szűz Mária sírjáról, ereklyéit azonban soha nem emlegette. Erre nincs más magyarázat, mint hogy sírja volt ugyan,  de holtteste nem volt. (vöTer 5,24 – III. 27,1; 83,5).

Válasz: Az kifejezése Mária érintetlenségét tanítja. Tehát a Jézus anyja szűz volt a szülés előtt, szűz maradt a szülés közben, és szülése után is szűzi életet élt.

Hivatkozás: Iz 7,14: Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. Mt 1,22: Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott Lk 1,26: Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve

Gondolatok: Mária szüzessége két dolgot jelent: erkölcsi és biológiai szüzességet, vagyis fizikai érintetlenséget és a szűzhártya épségét. Szűz Mária erkölcsi és tényleges értelemben is szűz, hisz az erkölcsi szüzesség alatt csak azt értjük, hogy valakinek nem volt szexuális viszonya. Az Egyház azonban az atyák nyomán vallja a biológiai szüzességet is, már csak azon megfontolásból is, hogy Jézus a bűn okozta romlás helyreállítója, és „nem lett volna illő, hogy már első tette, a világra születése éppen rontás legyen, mégpedig tulajdon édesanyjával szemben” (Schütz. Dogm. 71/2 §). – Mária valódi házasságban, nem csupán jegyességben élt Józseffel. Az Írás és az atyák azért nevezik Józsefet sokszor jegyesnek, hogy ezzel is távol tartsák a házas érintkezés gondolatát. De akkor miért kapott Mária házastársat? Clairvaux-i Bernát válasza: „Ezzel a szent el volt rejtve az ebek elől, a szüzesség bizonyságot kapott a jegyestől; a Szűznek pedig mind szemérme meg volt kímélve, mind jó híre biztosítva. Van-e bölcsebb Isten e gondviselésénél? Így egy végzéssel tanút ad a mennyei titoknak, távol tartja az ellenséget, megóvja a Szűzanya hírét” (Sup. Mis. 2,13). Mária örök szüzességének ellentmondani látszik, hogy a Biblia említi Jézus testvéreit, ill. jegyesével kapcsolatban így ír: „nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte elsőszülött Fiát” (Mt 1,18). Az „amíg” szó félreérthetősége más bibliai példákkal összehasonlítva szűnik meg (2Sám 6,23; Ps 109,1.) A zsidók így jelezték, hogy valami egészen biztosan nem történt meg egy bizonyos időpontig, de inkább soha. Ami az elsőszülöttséget illeti: A zsidók nem azt nevezték elsőszülöttnek, aki először született, hanem aki elsőszülötti jogokat birtokolt. Ez jogi kategória. Szt. Pál Jézust is az Isten elsőszülöttjének nevezi (Zsid 1,14), pedig Istennek sincs több Fia. De miképp lehettek Jézusnak testvérei? Nem voltak édes-, csak unokatestvérei vagy más rokonai. A zsidóknak ui. a vértestvérek és más rokonsági fokon álló, de azonos korú gyermekek megkülönböztetésére nem volt külön szavuk. A görög szöveg is egy szóval (αδελψός) jelöli a rokonokat, a testvéreket és a hívőket. Tételünk a Tradíció apostolokig visszanyúló tanúsága mellett bibliai alapokon is áll: János említést tesz Jézus anyjának Mária nevű nővéréről: (Jn 19,25). És Márk is szól egy „másik Máriáról”, akit „az Úr testvérei,” Jakab és József, de sosem Jézus anyjának nevez (Mk 15,40).

Válasz: Mária csodásan, férfi nélkül, közvetlen a Szent Lélektől foganta Jézust.

Hivatkozás: Lk 1,26: Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, Mt 1,18: Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. Mt 1,22: Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:

Gondolatok: Nem lett volna méltányos, hogy Jézus bárkit teljes értelemben atyjának nevezzen a mennyei Atyán kívül.

Válasz: Mária csodálatos fogantatása azt jelenti, hogy természetes módon, de természetfeletti kegyelemből és isteni segítséggel fogant édesanyja, Szent Anna méhében; bűntelensége pedig arra utal, hogy személyes bűnt sem követett el soha.

Hivatkozás: Lk 1,28: Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Én 2,2: Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! – Én 4,7: Egészen szép vagy, kedvesem,
és szeplő nincsen benned!

Gondolatok: Mindenki áteredő bűnben születik; vagyis az első vétek következményét fogantatásakor kapja a szüleitől. Ez alól csak Krisztus kivétel. Amikor Gábriel megszólításképpen használja: Kegyelembe fogadott (κεχαριτωμένη); az Mária tisztaságára, szenvedélymentességére és személyes bűntelenségére utal. Az új nyugati dogmát (a szeplőtelen fogantatást) a középkor latin teológusai, köztük Aquinói Tamás és Bonaventúra sem fogadták el, vagy legalábbis gyanúsnak tartották; azt a benyomást keltette, mintha Mária, Jézus megváltói művétől függetlenül igazult volna meg. Ezért érthetetlennek vélték a Szent Szűznek az ószövetség igazai közül való ilyen erőszakos kiszakítását. Szűz Mária személyes bűnt sem követett el soha, azaz sose fordult elő, hogy akár a legkisebb dologban is tudatos módon szembehelyezkedett volna Isten akaratával. Az atyák is felsőfokban beszéltek Mária szentségéről, úgy, hogy ez a bűn minden fajtáját kizárja. (pl. Krétai Szt. András és Damaszkuszi Szt. János). Szíriai Szt. Efrém írja: „Nincs benned, Uram, szenny, sem szeplő a te Anyádban” (Car. Nis. 27,8). Augusztinusz szerint: „Mindenki bűnben van, kivéve Máriát, akiről Krisztus méltósága miatt, hallani sem akarok, ha bűnről van szó” (Nat. et gr. 36,42).

Válasz: Az Egyház tanítása szerint Szűz Mária Isten Anyja, mivel Jézus már a méhében is Isten volt.

Hivatkozás: Iz 1,22: Ezüstöd salakká lett, színborod vízzel vegyült.

Gondolatok: Mária Isten Anyja, de nem anyaisten. A tétel nem azt tanítja, hogy az istenség Máriából forrásozik, hanem, hogy akit Mária megszült, valóban Isten volt. Mária istenanyasága tehát azt hirdeti, hogy Jézus igazi Isten és igazi ember, akinél a két természet egy személyben egyesült. Nem csoda, hogy Nesztorioszt, aki szétválasztotta Jézus két természetét, zavarta az Istenszülő kifejezés. Pedig az anyaság közvetlen tárgya a foganás és a szülés, és Mária Istent fogant, és az Istent meg is szülte. Még a természetes szülésnél is igaz, hogy az anya csak a testét, de nem a lelkét adja a magzatnak, hisz az utóbbit Isten közvetlen teremti a foganáskor. Mégsem mondjuk, hogy egy nő valaki testének az anyja, csak azt, hogy valakinek az anyja. Ezért mondja Nazianzi Szt. Gergely, hogy: „aki nem hiszi, hogy Mária az Istenszülő, az istentelen” (Epist. 101,4).

Válasz: A Szent Szűzhöz három hittétel kapcsolódik: Mária Isten Anyja; bűnt soha nem követett el; örökszűz, vagyis mindig szűz volt és mindig szűz maradt; földi élete végén Jézus Krisztus lelkileg is, testileg is a mennyei dicsőségbe emelte.

Gondolatok: Szt. Iréneusz óta mind erősebb lett Mária súlya a kereszténységben, mert „Szűz Mária az összes eretnekség cáfolata,” hiszen a Máriáról szóló tanok mindig a Krisztusról szóló igazság világosabb kifejtését segítik elő. Ezért a tévtanítások ösztönös következetességgel kezdik ki valamelyik tételt: „Amikor a történelem folyamán a gonosz lelkek és a hamis próféták erősebbek és merészebbek lettek, s utat találtak magába a Testbe is, az Egyház nem találhatott hatékonyabb eszközt ezek kiűzésére, mint az Istenszülő kifejezés alkalmazását. Mikor ezek a szellemek a keresztény hit megsemmisítésére támadást indítottak, nem találtak biztosabb módszert tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését. Tudták ui., ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát megvessék, hamarosan a Fiú megvetése is bekövetkezik. Az Egyház és a Sátán ebben egyet vall: Az Anya és a Fiú összetartozik. A tapasztalat bizonyítja: akik Máriát tisztelik, tisztelik Fiát is. Míg akik kezdik elhagyni a Fiú imádását, eleinte az Anyán csúfolódnak” (Newm. Diff II. 73).

Válasz: Szűz Mária Jézus Krisztus édesanyja (Istenszülő, Isten Anyja).

Hivatkozás: Mt 2,1: Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, Lk 2,4: Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

Válasz: Mindezek nem teszik hiteltelenné az Egyházat, egyrészt mert szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai bűnt követnek el; másrészt mert az egyházellenes történelemszemlélet és sajtó ezen események jelentőségét messze eltúlozza, ill. sok olyan mozzanatot hallgat el, melyek erősen meg-változtathatnák a róluk kialakult képet.

Hivatkozás: Lk 17,1: Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.

Válasz: A szentek közössége azt jelenti, hogy az Egyháznak már megdicsőült és földön élő tagjai egy közösséget alkotnak, és segíthetik egymást.

Hivatkozás: 2Mak 12,43: Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról. 1Sám 28,15: Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: »Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél?« Azt mondta erre Saul: »Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni sem próféták, sem álmok által: téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem.« Lk 16,19: Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett.

Válasz: A püspökök az apostolok utódai, a papi hatalom teljes birtokosai. A papok az munkatársaik, akik a püspökök vezetése alatt részt kapnak az apostoli küldetésből.

Hivatkozás: 1Tim 3,1: Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 1Tim 4,14:Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. 1Tim 4,16: Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged. 1Tim 5,19: Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán. Tit 1,7: A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, Tit 1,13: Ez a tanúságtétel igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a hitben, Tit 3,10: Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, 2Tim 1,6: Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van. 2Tim 4,2: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Feddj, ints, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.

Gondolatok: Az első püspököket az apostolok hatalmazták fel, és ugyanazt a tevékenységet végeztették velük, melyet maguk is csináltak. Ezért nevezzük őket az apostolok utódainak. Eleinte nem alakult ki a pontos fogalmi különbség a papok és püspökök között, de maguk a szolgálatok és a különbségek léteztek. A püspökök és a papok egyazon apostoli hatalomban részesülnek, de nem egyforma mértékben. A püspök többlete a részegyházak vezetési joga és felelőssége. Ehhez kapja a papszentelés hatalmát. A pap és a püspök között ui. ez az egyetlen különbség, melyet semmilyen szükséghelyzet nem törölhet el. A püspökök sora folyamatos: mindig csak püspökök szenteltek püspököket. Ezt nevezzük apostoli folytonosságnak.