Monthly Archives: május 2022

Válasz: Az egyházi rend érvényes felvételét a nős vagy nőtlen állapot nem befolyásolja. Ugyanakkor a szent rendek vonatkozásában az egyház bizonyos korlátozásokat vezethet be mind a nősülés és nőtlenség, mind a házasélet gyakorlásának vonatkozásában.

Hivatkozás: Tit 1,5-6: Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy a hiányzó dolgokat elvégezd, és városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked: feddhetetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek.

Gondolatok: Szt. Pál feltételül szabta, hogy az egyházi rend viselője: „egyszer nősült férfi legyen.” Ez azt jelenti, hogy a szent rendekből ki voltak zárva a többször nősültek, s aki vállalta a papságot, az többnyire (főleg az a II. századtól) elhagyta a házassági köteléket (vö. 1Kor 7,7; 32-34), sőt később külön is költözött a feleségétől. Az Ortodox Egyház ezt a kérdést a II. Trulloszi Zsinaton rendezte; de a nyugati egyház is, noha ragaszkodik az áldozópapok cölibátusához, ismer ez esetben kivételt. Pl. XII. Piusz is szentelt fel olyan nős evangélikus lelkészeket, akik katolikus hitre tértek. Róma a görög papok házaséletével szemben is toleranciát gyakorolt, sőt az 1092-es a szabolcsi nemzeti zsinat az egyszer és törvényesen (tehát a szentelés előtt) nősült papoknak „a szeretet köteléke és a Szent Lélek egysége miatt” megengedte, hogy a feleségükkel maradjanak. – Az Ortodox Egyház szem előtt tartja a reális élethelyzetet, hogy ti. a nem szerzetesi (tehát közösségben megélt) cölibátus olyan elmagányosodást, és olyan szilaj kísértéseket okozhat, ami súlyos botrányokhoz vezethet. Emellett felhasználja a nős papság példaadó családi életét, amely korunkban szintén nem elhanyagolható. Ezért amíg a püspöknek a teljes önmegtartóztatást (nem feltétlenül nőtlenséget, hanem a házasságból fakadó jog -ius ad corpum- teljes tilalmát) írja elő; a papoknak pedig megkötéseket állít fel a házasélet vonatkozásában.

Válasz: Az egyházi rendet kizárólag megkeresztelt és megbérmált férfiak vehetik fel.

Hivatkozás: Mt 10,3: Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, Lk 22,10: Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, Jn 4,7: Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« 1Tim 3,2: Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 1Tim 3,12: A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. Tit 1,6: feddhetetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek. Apcsel 6,9: Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. 1Tim 2,12: Nem engedem, hogy az asszony tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. 1Kor 14,33: Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Miként a szentek összes egyházában,

Gondolatok: Ez az egyetlen szentség, melyben isteni rendelés alapján csak férfiak részesíthetők. Az Egyház hagyománya sem ismer női papokat. Ha voltak is egészen ritka visszaélések, az atyák és a zsinatok mindig erélyesen állást foglaltak ellenük (Epiph. Hær. 79,3; Conc. Laod. c. 44).  Ez azonban nem kirekesztés, hisz a papság nem rang, hanem szolgálat. A papon keresztül ui. Krisztus cselekszik, ő pedig férfiként testesült meg, és ha személyében egy nő cselekvését sokan el is tudnák fogadni, abban korunk nemi összevisszaságának káros tudatformáló hatását ismerhetjük fel. Hiszen zavaró, ízléstelen és végkövetkeztetéseiben káromló és erkölcstelen Jézusnak női személyiségen keresztül való megjelenítése. Maga az Úr volt az, aki apostolai közé csak férfiakat választott, és apostolai is csak férfiakat emeltek a rendekbe, márpedig amit az Úr és apostolai tettek, az állandó szabályul szolgál az Egyháznak. Jézus nem megalkuvásból döntött így, engedve kora szokásainak, hisz a nőkkel való érintkezés módja teljesen különbözött kortársaiétól, és félretolta azokat a megkülönböztetéseket, melyek a nőket a férfiaktól elválasztották. Az apostolok a görögöknél még kevésbé voltak ennek figyelembevételére kényszerítve, mivel a görögök ezeket a különbségtételeket nem ismerték.

Válasz: Az egyházi rend szentségét kizárólag felszentelt püspök szolgáltathatja ki.

Hivatkozás: 1Tim 4,16: Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged. 1Tim 5,19: Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Gondolatok: A pap tehát a kormányzás teljes jogát és az ehhez nélkülözhetetlen papszentelési hatalmat nélkülözi. A püspök többlete a részegyház vezetés joga és felelőssége. Ehhez kapja a szentségi többletet, vagyis a papszentelés hatalmát. A pap és püspök között ez az egyetlen különbség, amelyet semmilyen szükséghelyzet nem törölhet el. Egyszer Szt. Jeromos kifakadt: „Mit csinál a püspök, a szentelést kivéve, amit a pap nem csinálhat?” (Ep. Ec. II.15,17). Ha egyesek a papnak is szentelési hatalmat tulajdonítottak, annak oka az apostoli kor kiforratlan szókincse, néhány visszaélés és téves intézkedés volt. (Szt. Atanáz is összetörette Ischyras kelyhét, mert csak egy áldozópap „szentelte fel.”)

Válasz: Az egyetlen egyházi rend három fokozatra oszlik: püspökségre (episcopatus), papságra (presbyteratus) és szerpapságra (diaconatus). Ezeken felül ismerjük az Egyház által létrehozott ún. kisebb rendeket, amelyek csupán szentelmények, nem szentségek, de a liturgikus szolgálatában fontos szolgálati, a papi rendhez vezető úton kiemelkedő előkészítő szerepük van.

Hivatkozás: 1Tim 4,16: Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged. 1Tim 5,19: Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Gondolatok: Az egyházi rendet két részre oszthatjuk: a szentségi karaktert adó nagyobb rendekre, és az egyházi szokások alapján létrejött kisebb rendekre, melyek a tényleges papsághoz vezető út lépcsőfokai. Valódi értelemben papnak csak az áldozópapot és a püspököt tekintjük, mert ők rendelkeznek áldozatbemutató hatalommal. A kisebb fokozatok nem krisztusi alapításúak, hanem igények szerint létrejött szolgálatok; csupán szentelmények. Számuk és elnevezésük koronként és rítusonként változó. Az egyetlen rend három fokozatú, de nem tekintjük három külön szentségnek. A papság és a szerpapság ui. a püspökségből származik. A püspök bírja a papi hatalom teljességét és a főpapságot; ő az apostolok teljes jogú utóda. Szerepe kikerülhetetlen, nélküle nem lennének sem papok, sem szentségek. Ő ad át bizonyos hatalmat és jogosítványokat azoknak, akiket munkatársul és helyetteseiül választ. A papoknak papi hatalmatad, a diakónusoknak pedig olyan feladatot, mely járulékosan elöljárói, de nem szorosan vett papi funkció. Az Ortodox Egyházban ezért a diakónus önállóan liturgikus szolgálatot nem végez. A püspökök sorát az apostolok indították el, és e sorozat töretlen. Ezt nevezzük apostoli folytonosságnak, s ezért hívjuk őket az apostolok utódainak. Az atyák is ismerik a három fokot. Antióchiai Szt. Ignác írja: „A diakónust úgy kell tisztelni, mint Krisztust, a püspököt, mint az Atya képmását, a papságot pedig, mint Isten szenátusát, az apostolok kollégiumát” (Tral. 3).

Válasz: Az egyházi rend kiszolgáltatása a püspök kézrátételével és szentelési imádságával történik.

Hivatkozás: 1Tim 4,14: Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. 1Tim 5,22: A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Válasz: Jézus a szent rendet a Titkos Vacsorán adott eucharisztikus parancsával alapította.

Hivatkozás: Lk 22,10: Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

Gondolatok: Az apostolok tehát a Krisztussal való közvetlen kapcsolat által és az ő kiválasztó akaratán keresztül váltak tényleges papi hatalommal bíró apostolokká. A papszentelés ezt a közvetlen kapcsolatot adja tovább. Általa a pap, és kivált a püspök, olyan hatalmat és tekintélyt kap, mintha maga is ott lett volna az Üdvözítő közelében és a Titkos Vacsorán.

Válasz: Az Szentség vétele egyesít Krisztussal, megerősíti a megszentelő kegyelmet, és segítő kegyelmet ad.

Hivatkozás: Jn 6,48 – 56: Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. ⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«
⁵²Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« ⁵³Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. ⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

Válasz: Minden keresztény szentáldozáshoz járulhat, aki a kegyelem állapotában van, igaz hitet vall az Eucharisztiáról és a megfelelő előkészületeket (böjt, ima) megtette.

Hivatkozás: 1Kor 11,27: Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Jn 6,53: Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.

Gondolatok: A szentáldozás egyetlen kritériuma a kegyelmi állapot. Áldozás előtt böjtöt is kell tartani, azaz bizonyos ideig tartózkodni kell az étkezéstől. A szentségi böjt nem lényege az áldozásnak, de az Egyház előírja, hogy ezzel a Szentség iránti tiszteletet fenntartsa, és az Eucharisztia és a közönséges kenyér közötti különbség tudatát ébren tartsa. A Didaché szerint csak megkereszteltek vehetik magukhoz a Szentséget, ha bevallják bűneiket (Did 9,5). Szt. Jusztinusz szerint csak keresztények áldozhatnak, azok közül is, akik az Úr törvénye szerint élnek (Iustin. I. 66). A szentségi böjtről, mely koronként változik, már Szt. Ciprián és Tertullián is tud (Epist. 54. 6,8; Ux. II.5). Az Egyházon belül koronként más volt az áldozás gyakorisága. Mindkét gyakorlattal lehet jól is és rosszul is élni. A régi mondás szerint: „a szentáldozásból a sok sem sok, és a kevés sem kevés,” de a híres lelki vezetők inkább a gyakori áldozás felé hajlanak. Aranyszájú Szt. János napi áldozást ajánl, de csak tiszta lelkiismerettel (Epist. 54,2; inHeb. 14,7). Mindenesetre évente egyszer, mégpedig a húsvéti ünnepkörben mindenki köteles áldozni. Ezt ugyan isteni parancs nem rögzíti, de szükséges, mert a kegyelem leghatékonyabb eszköze. A kisgyermekek áldoztatását illetően sem képvisel Bizánc és Róma azonos álláspontot. Az Ortodox Egyház a kisgyermekeket, már rögtön a keresztelés után megáldoztatja, és később sem fosztja meg őket az Úr szentségeitől. Róma megköveteli az értelem használatát, legalább olyan szinten, hogy az áldozó különbséget tudjon tenni a színek és a szentség között.

Válasz: Szent Liturgiát kizárólag felszentelt püspök és pap mutathat be.

Hivatkozás: Zsid 5,4: Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Lk 22,10: Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

Gondolatok: Az ószövetségben az áldozatbemutatás a papi osztálynak volt fenntartva. Az utolsó vacsorán, az első Liturgián csak az apostolok voltak jelen: sem a szélesebb tanítványi kör, sem a szent asszonyok, de még az Istenszülő sem volt hivatalos. Ebből látszik az Eucharisztia és az újszövetségi papság szoros összefüggése. Jézus csak az apostolokat hatalmazta fel: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Didac 15,1), ők pedig ezt a hatalmat csak a püspököknek és a papoknak adták át, és nem minden hívőnek. Az ennek ellenkezőjét állító felekezetek sem vonják le elméleti állításuk gyakorlati következményeit. A hagyomány kezdettől egyértelmű. Már 90 körül, tehát még János apostol életében, Római Szt. Kelemen az Eucharisztia-végzést kizárólag a püspököknek és papoknak tulajdonítja (Cl. Rom. 41,2).